Nyári Pogácsa, Zöld Páris, Parker Pepin...nem, ez nem egy különleges péksütemény, romkocsma vagy némafilmszínész az 1910-es évekből, régi almafajták szép nevei sorakoznak itt, Radnóti aranyranétjával egyetemben. Radnóti Miklós Augusztus című versében írja: „sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét.” Mi is az az aranyranét, miféle gyümölcsöt rejt ez a költői leírás? A 'ranét', azaz renet, renett, ranett egy alma családot takar, az arany jelzővel együtt lehet egy fajtacsoport – arany renettek – de egy konkrét renett almafajta is.

Bereczki Máté Dielt követve 13 családba sorolta az almákat, melyekből hat család különböző renetteket tartalmaz. A renettek általános jellemzése Bereczki szerint: "A reinettek húsának sajátlagosan súlyosnak kell lennie, azaz tömöttebbnek (de később a gyümölcs teljes értével mégis velősebbnek), mint az első hat családhoz tartozókénak, az aranykákat kivéve, melyeknek reinette- szerű húsuk van. E szerint a reinettek jelleme egészen a húson alapszik, melynek ezenkívül az ő finomszemcsés, tömött, részint velős, részint roppanós minősége mellett bizonyos magas fűszerrel kell bírnia, melyeknek azonban sem eper vagy málnaneműnek, mint a Calville-okénak, sem ánizsszerűnek - mint a rózsaalmákénak, hanem (minden további meghatározást kerülve) reinette-szerűnek, azaz borízű édesnek vagy édes borízűnek kell lennie." A hat család a következő: rambour vagy fontos reinettek (Rb.R.), egyszínű vagy viaszreinettek (E.R.), borsdorfi reinettek (B.R.), piros reinettek (P.R.), kormos vagy szürke reinettek (K.R.), arany reinettek (A.R.). Az arany reinettek gyümölcsét a sárga alapszín jellemzi a napos oldalon piros csíkozottsággal vagy pirosan bemosott héjjal, rozsdafoltokkal-és pontokkal. Bereczki Gyümölcsészeti vázlatok (1877-1887) című négykötetes munkájában - mely az egyik legrészletesebb korai gyümölcsészeti irodalom - több renettet is leír, ezekből a jellemzések alapján kilencet találtam az 'arany reinette' családba tartozónak, mégpedig a Blenheimi renet, Bödiker aranyrenetje, Csíkos arany renet, Francia aranyrenet, Dietzi arany renet, Téli aranyparmén, Van der Laan aranyrenetje, Weidner aranyrenetje és a Zsíros aranyrenet fajtákat.

Radnóti 'aranyrenetje' már augusztusban  sárgán mosolyog a falevelek közül, tehát olyan fajtát kell találni, mely elég korai érésű ehhez, ráadásul még Radnóti versének keletkezése idején 1940-ben is elég népszerű volt a hazai kertekben. Előfordulhat persze az is, hogy Radnóti arany renett almája még ismeretlen volt a XIX. században, így a fentebb olvasható felsorolás nem meríti ki a számításba vehető fajtákat.

A Gyümölcsészeti vázlatok leírásaiból nehéz a szedési érettségre adatot találni, a szerző csak a fogyasztási érettséget adja meg, erre a Téli arany parmen érési idejének összehasonlításából következtetek Bereczki és az alant felsorolt szerzők műveiben megjelölt érésidőkkel. Tomcsányi Pál Gyümölcsfajtáink. Gyakorlati pomológia (1979) című nagy, átfogó művében sok régi almafajtát ír le, ezek közül a renettek: Cox narancs renet, Téli arany parmen, Ananász renet (Citromalma), Baumann renet, Kanadai renet, Muskotály renet. Ezek közül keletkezési idejét tekintve bármelyik lehetne a versben szereplő alma, a gyümölcs jellegét nézve a Cox narancs renet és a Téli aranyparmen vetekszik a kitűntető 'költő almája' címért, bár az első leírásában nem találtam az arany renettekre jellemző rozsdafoltokra utalást. Ami az érésidejüket illeti, mind a kettő középkésői, a Téli aranyparmen szedésre érett augusztus végén, szeptember elején, fogyasztható augusztus végétől decemberig, a Cox narancs renet szeptember elejétől érik, novembertől decemberig fogyasztható. Ami a többi renet ismertségét illeti, az 1972-ben Brózik Sándor szerkesztésével megjelent Gyümölcsfajta-ismertető és Bálint György Gyümölcsöskertje (1979), valamint G.Tóth Magdolna (szerk) 2001-ben megjelent műve a Gyümölcsészet is ezt a két renetet ismerteti csupán a XIX. századi Bereczki-féle lajtsromból.

Így, bár nem mondhatom, hogy teljes körű kutatást végeztem, de - különösen az érésidőt figyelembe véve - a legvalószínűbb, hogy Radnóti aranyranétja vagy a Téli arany parmen - mely több mint száz év elmúltával is nagy népszerűségnek örvendett hazánkban - vagy csupán egy csoportot, az arany renettek családját kell a lombok közé képzelnünk...

Felhasznált irodalom:

Bálint György: Gyümölcsöskert. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1979.

Bereczki Máté: Gyümölcsészeti vázlatok I-IV. Arad, Réthy Lipót nyomdája, 1877-1887. Hozzáférés: http://mek.oszk.hu/09600/09614/

Bereczki Máté: Gyümölcsészeti vázlatok V. Szerk.: dr. Szabó Pál. Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, Budapest, 2006. Brózik Sándor (szerk.): Gyümölcsfajta-ismertető. Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1972.

G. Tóth Magdolna (szerk.): Gyümölcsészet. Primom Vállalkozásélénkítő Alapítvány, Nyíregyháza, 2001.

Tomcsányi Pál (szerk.): Gyümölcsfajtáink. Gyakorlati pomológia. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1979.

Téli aranyparmen. Forrás: Brózik S. (szerk.): Gyümölcsfajta-ismertető (1979.) p.:43

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2 komment