„Ófalu nyugalma, a Gőtés-tó szépsége, a szellős tér és a sok zöld (igen, barátaim, a lakótelepen mostanra nagyra nőttek az évtizedekkel ezelőtt telepített fák, és fű van mindenütt, nem beton). Hogy nem közlekedik át rajtad a főváros, hogy közel az óbudai kisvendéglők, hogy nem szorít össze a tömeg. Meg még egy csomó ilyen.”
Bevallom, irigylem Zolit, hogy ilyen lelkesen tudott írni egy panelházban, a békásmegyeri lakótelepen töltött vakációjáról. Ha önmagát vigasztalta ezzel, úgy az a pozitívum, hogy negatív helyzetben is képes megtalálni az örömre okot adó pillanatokat, ha őszintén így gondolta, még inkább sárgulhatok, mert ilyen szépeket bizony hiába is szeretnék mondani a mi lakótelepünkről. Igen, vannak fák itt is, van fű is, de inkább kutyafuttatóként üzemelnek a gyepfelületek, mint játékra, sétára alkalmas helyként. A házak között kevés a tér, mintha a szűk hellyel kénytelenségből takarékoskodtak volna az építészmérnökök, akik ezeket a betonkaptárokat lepottyantották a Duna bal partjára.
Érdemes a Google műholdképein szétnézni és felfedezni Budapest zöldebb és kevésbé zöld kerületeit… Láthatjuk, mekkora különbség van lakótelep és lakótelep között, bár még mindig elmondhatjuk, hogy a lakótelepek vannak a zöldterületek méretét nézve előnyösebb helyzetben, mint a régi bérházas beépítések, vagy akár az újonnan felhúzott és a rendelkezésre álló telek minden beépíthető négyzetcentiméterét kihasználó lakóparkok.
Azért én nem vakációznék kis kerületünk lakótelepén, vagy ha igen, nagy megerőltetésembe kerülne a Zoliéhoz hasonló, lelkes posztot írni róla…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.