Talán nem túlzok, ha azt állítom, nincs olyan ember, akinek a gyermekkorát ne idézné fel egy vagy több növényfaj. Egy gyümölcs íze, egy virág illata, színe, egy fa vagy cserje lombja olyan régi emlékképeket idézhetnek fel, melyekről már azt gondoltuk, eltűntek a feledés mélyében.  Derzsi Sándor költő számára ilyen növény volt a som, mely a kényszerűen elhagyott, de mindig fájón hiányzó szülőföldet Erdélyt, és a szülőfalut, Somogyomot jelentette számára, ahogy azt versének rövid, de érzékletes soraiból is kiolvashatjuk.

A sokak számára talán jelentéktelennek tűnő húsos som évezredekig  fontos szerepet töltött be a mítoszok világában és az élelmezésben is.  Számos Som előtagú helységnevünk is régi dicsőségét mutatja ennek a mára kissé háttérbe szorult vadgyümölcsnek.

Surányi Dezső és Jankovics Marcell is Kronosz (Saturnus) szent fájának nevezi a somot. A hagyomány szerint még Róma alapításánál is szerephez jutott, a várost ott építették fel, ahol Romulus elhajított somfa dárdája a földbe fúródott.  A som a Robert Graves által antik, középkori és reneszánsz források alapján rekonstruált óír-kelta fanaptárban és faábécében az éger párja, helyettesítője, a március 18-április 14 közé eső időszakot jelöli, a hét napjai közül a szombathoz tartozik.

Rendszertanilag a húsos som a Cornales rendbe (somvirágúak), ezen belül pedig a Cornaceae (somfélék) családjába tartozik.  A családban általánosan jellemző a keresztben átellenes levélállás, a négytagú virágok és a csonthéjas vagy bogyószerű áltermés. Ezeket a külső jegyeket mi magunk is könnyen megfigyelhetjük a húsos som esetében.  Jellegzetes hatóanyagaik az iridoidok, cseranyagok és egyéb fenoloid típusú vegyületek. A családba tartozik a kertekben szép színű vesszőjéért, fehér terméséért ültetett Cornus alba és feltűnő, fehér lepelleveleivel díszítő Cornus florida. A hazai erdőkben gyakran találkozhatunk a veresgyűrű sommal is (Cornus sanguinea), melynek lilásbíborra színeződő vesszőit előszeretettel használják fel a virágkötők kompozícióik megalkotásához.

A húsos som őshazája, génközpontja Elő-Ázsia, ebből a géncentrumból származik például még a szőlő, naspolya, mogyoró, gesztenye, az alma és körte is. Természetes élőhelye a melegkedvelő tölgyesek cserjeszintje, a Börzsönyben, Pilisben kirándulók gyakran láthatják kora tavasszal, lombfakadás előtt nyíló sárga fejecske virágzatait, augusztus végén, szeptember elején pedig megkóstolhatják fanyarkás, ízletes, pirosra érő gyümölcseit. Gyümölcsének mérete, alakja szerint osztályozva több típusát is számon tartják. Vannak körte alakú, gömbölyű, kúpos tojásdad, keskeny elliptikus gyümölcsűek, a gyümölcsök mérete típustól függően az 1,0x0,8 centiméterestől (f. microcarpa) a 2,5x1,5 centiméteresig (cv. ’Császlói som’) terjedhet.  Az átlagos gyümölcstömeg 2 g. Az érett gyümölcs lehet piros, bordó, sárga, csíkos és fehér színű.  A somot leveleiről is könnyen felismerhetjük, jellegzetes, szárnyalt erezete összetéveszthetetlen. Fája szívós, szerszámnyélnek rugalmassága és keménysége miatt igen alkalmas. (Talán Romulus lándzsájának nyele sem véletlenül somfából készült…) Ami a fajtaválasztékot illeti, léteznek nagy gyümölcsű, üzemi termesztésben is kipróbált fajtái, például a szlovák ’Titus’ és ’Devin’, valamint több elismert fajta található Ausztriában, Dániában, Bulgáriában és az USA-ban.

A húsos som  igazán sokoldalúan hasznosítható növény. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ma is számosan készítenek somlekvárt a kertekben vagy vadon termő sombokrok gyümölcséből. ( Ide kívánkozik, hogy néhány, Interneten fellelhető somlekvár receptben dércsípte gyümölcs felhasználását javasolják, ám a som érés után kisvártatva lehullik, a novemberi első fagyokat nem lehet szedésével megvárni. ) A félérett som utóérlelhető, 10 nap tárolás után kialakulnak zamatanyagai és alkalmassá válik friss fogyasztásra vagy lekvár főzésére is. A lekvár mellett készíthető belőle szörp, kompót, pálinka, bor és aszalvány. Kovács Szilvia szerint leveleiből teát főzhetünk, éretlenül, borecetben eltett gyümölcseit olajbogyóhoz hasonlóan fogyaszthatjuk. Számomra meglepő érdekesség, hogy magjából étolajat lehet sajtolni.

Termesztése egyszerű, lévén szárazságtűrő, betegségekkel szemben ellenálló faj.  Kedveli a napos fekvést, a középkötött, meszes talajt. Várostűrő cserjeként közterületekre is ültethető.  Szaporítható magvetéssel, zölddugványozással, oltással. Az utóbbi két szaporítási mód az elterjedtebb, mert a som magja két évig is elfekszik.  A z első, értékelhető mennyiségű termésére négy-öt évet is várnunk kell, teljes termőképességét pedig csak kilenc-tíz évesen éri el.  A hosszú várakozásért viszont kárpótol minket korai virágzása, mely igazi tavaszhívogató növényünkké avatja a húsos somot.

Amennyiben bővebben szeretnél tájékozódni a húsos somról, ajánlom figyelmedbe az Irodalomjegyzéket és a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatóinak e növényről írt szakdolgozatait.

Irodalomjegyzék

Dános Béla: Farmakobotanika. A gyógynövénytan alapjai (Kemotaxonómia), Budapest, Argumentum Kiadó, 1997.

 Jankovics Marcell: A fa mitológiája. Debrecen, Csokonai Kiadóvállalat, 1998.

Kovács Szilvia: Húsos som. In.: G. Tóth Magdolna (szerk.): Gyümölcsészet. Primom Vállalkozásélénkítő Alapítvány, Nyíregyháza, 2001.

Surányi Dezső: Kerti növények regénye, Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, 1985.

 

http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Cornus_mas_Parc_Neuman_Luxembourg_01.jpg

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

4 komment