A ciprusokat
nézd! Ezt a két fekete
magányos fát az elhagyott
egykori török temetőben!
Nemcsak a holtak,
akik ide ültették őket,
de az élők
sincsenek már sehol. Elsöpörte
mindeniküket a történelem.
De ezek ketten
állnak mozdulatlan
a sötét levegőben, a csend
üveg-öntetével maguk körül.
Szinte kihívó daccal,
mereven,
már-már kitéphetetlenül.
Ne félj,
hogy nem hagysz jelet az időben.
Nézd
a ciprusokat!
Forrás: Surányi György: Lyra florae – A növények örök himnusza. Tankönyvkiadó, Budapest, 1987.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.