Kiülök ide a küszöbre,
a talpfára. Emlékszem, régen
itt viháncoltunk körülötte,
s kértük, hogy egy kicsit meséljen.
Mama, ne hagyja el, folytassa!
Mama, mi lett a boszorkánnyal? -
Alig látszott sovány kis arca,
ráesett az almafa árnya.
Szerettük, áldott jó asszony volt,
íze volt száján a mesének.
S közben ujjai közül csak folyt
kígyója a hagymafűzérnek.
Dolgozott mindig, haláláig,
s elment csöndben. De most is érzem
simítását nagyanyámnak, s míg
nézem a csillagot az égen,
Oly szép gondolatom támad:
ott ül köztük s két sovány térde
között fonja most is fűzérbe
a rézfejű csillaghagymákat.
Gyümölcsoltó. Magvető, 1964.p.33.
In.: Surányi Dezső (1987): Lyra florae - A növények örök himnusza. Tankönyvkiadó, Budapest
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.