Bemutatkozás

Üdvözöllek a zöldeketbeszélek blogon! A nevem Ferschl Barbara, okleveles kertészmérnök vagyok. Jelenleg egyetlen csemetéért felelek, pici lánykámért. 2006-ban a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karán védtem meg diplomamunkámat, melyet egy kevéssé ismert területről, az ártéri gazdálkodásról írtam. Szakirányom az ökológiai gazdálkodás volt, és sok vargabetű után három éven keresztül egy kicsi, de nagyon változatos biokertészet szakmai irányításával foglalkoztam.

Meggyőződésem, hogy az egészséges, növényekkel gazdagított lakóhely, valamint a biogazdálkodás alapelvei szerint termelt élelem mindenkit megilletne. Magyarországot nevezték már Európa éléskamrájának, én azt szeretném, ha a mi dúsan termő, virágzó, életteli kertünk lenne.

Zöldeketbeszélek

Promote Your Page Too

Címkefelhő

agrár (1) alma (2) aranyranét (2) arborétum (13) Babits Mihály (2) Bárdosi Németh János (1) Bede Anna (1) Berda József (1) bio (5) bionap (5) boróka (1) boroszlán (1) Budai Arborétum (12) Budai Campus (2) Budapesti Corvinus Egyetem (2) büdöske (1) cikk (3) ciprus (1) cornus mas (1) Crocus (1) dahlia (1) dália (2) Derzsi Sándor (2) díszcserje (21) díszfa (14) dísznövény (2) doktori védés (1) Dorothée Waechter (1) Dsida Jenő (1) egynyári (5) előadás (1) erdészet (1) Erica (1) évelő (14) Fascination of Plants Day (1) fényszennyezés (1) fesztivál (4) fotózás (1) fűzfa (1) gabona (2) Galanthus (1) gasztro (1) génbank (5) georgina (1) gépbemutató (1) gomba (1) gondolatok (5) gyógynövény (2) gyümölcsfa (5) gyümölcstermő cserje (4) havasszépe (1) hibiszkusz (1) hortus hungaricus (3) Ingrid Sjöstrand (1) jegenye (1) Jeli Arborétum (1) Kányádi Sándor (1) Kapicz Margit (1) károsítók (2) kert (14) kertépítés (11) kiállítás (10) kikerics (1) kökörcsin (2) könyv (6) kutya (1) lakótelep (8) liliom (1) lóhere (1) Magnolia (1) málna (1) mályva (2) mályvacserje (1) Márk Gergely (6) mediterrán (1) Mezőgazdasági Múzeum (1) Moldoványi Ákos (1) Muscari (1) NAIK (1) nárcisz (1) Növények Napja (1) növényismertető (4) Növényi Diverzitás Központ (3) növényvédelem (5) omék (1) összefogás (1) pályázat (1) paradicsom (3) park (14) Patricia Beucher (1) petíció (1) Plantago lanceolata (1) programajánló (5) Publius Naso Ovidius (1) Pulsatilla (1) Rábcakapi (1) Radnóti Miklós (4) rendezvény (1) Resinfru (1) rhododendron (1) Richard Gianfrancesco (1) rózsa (8) Scilla (2) Sellei Anna Erzsébet (1) Simon István (1) Skanzen (1) som (2) Soroksár (2) Soroksári Botanikus Kert (1) szegfű (2) Szemlér Ferenc (1) sziklakert (2) Szőreg (1) tagetes (1) tájfajta (4) Takáts Gyula (1) tangazdaság (2) Tomiczek (1) tulipán (2) útifű (1) Vácrátóti Botanikus Kert (4) Városliget (1) vegyeskultúra (1) vers (18) vérteserdő (1) vetésforgó (2) vetési idő (1) vetőmag (5) Viburnum (1) virágkötészet (1) Vladimir Holan (1) Weöres Sándor (1) Zirci Arborétum (1) zöldség (9)
Érdekességek, hírek, elmélkedések a kertészetről, természetről, biogazdálkodásról.
A
A
A

29júl

barsonyvirag_tagetes3.jpg

A hét növénye a kisvirágú bársonyvirág, közismertebb nevén a büdöske. Valahol érthető, hogy szegény, jobb sorsra érdemes virág ezen a néven híresült el, de átható illata nem a legfontosabb és legérdekesebb jellemzője.

Tudom ez nem teljesen pártatlan vélemény, de számomra a büdöske az egyik legszebb virág a nyári kertben. Szirmai olyan bársonyosak, hogy az említett kelme sem versenyezhet vele, a sziromlevelek széle finoman fodrozódik, esetenként világosabb szegély emeli ki, színe pedig a vörös, narancs és barna meleg árnyalataiban pompázik. Igazi szépségét alkonyatkor vagy borult időben láthatjuk: a virágok úgy izzanak a tompa fényben, mint az eleven parázs...

Az elfogult dicséret után jöjjenek a száraz tények: a bársonyvirág az Asterales (fészekvirágzatúak) rendbe, ezen belül az Asteraceae (csövesvirágú fészkesek) családba (Compositae – Tubuliflorae alcsaládba) tartozik. Olyan közismert rokonokkal említhetjük együtt, mint a kamilla, az articsóka, a körömvirág és a napraforgó.

A kisvirágú büdöske 15-60 cm magas, szára elágazó, levelei többszörösen szárnyaltak, a levélszél szeldelt, mirigyszőrösek, jellegzetes illatúak. Virágzása május végétől a fagyokig tart. A család tagjaira jellemző a fészekvirágzat, melyet kívülről fészekpikkelyek óvnak. Két termőlevelű, alsóállású termőjükből egymagvú kaszattermés képződik, a csészelevél vagy redukált, vagy a termésen maradva repítőkészülékké – bóbitává alakul. A büdöske fészekvirágzata mintegy 2-5 cm átmérőjű, lehet egyszerű vagy telt is. Több kertészeti fajta közül választhatunk, akár sárga, akár barnásvörös vagy narancs színű virágokra vágyunk.

Ez a virág sok más, ma már kertjeinkben végleg meghonosodott fajjal együtt – mint a kánna, sarkantyúka, paradicsom, paprika, burgonya, kukorica – Közép-Amerikából érkezett Európába a XVI. században. Rapaics Rajmund részletesen ír a bársonyvirág Európai karrierjéről: a növényt először Spanyolországban ismerték meg, majd miután V. Károly spanyol király 1535-ben elfoglalta Tuniszt Közép-Európában is megjelent, de a kalandos sorsú virágról akkor már az a tévhit terjedt el, hogy V. Károly Tuniszban találta azt, így lett belőle planta tunica, majd flos africanus. Mai nevét Fuchs-tól kapta, aki Tages etruszk isten – Jupiter unokája - után Tagetes indica-nak nevezte 1542-ben megjelent füveskönyvében. Melius Juhász Péter Herbáriumában (1578) is megtalálhatjuk, De Artemisia név alatt mint Indiai virág, Tages Indica, Indiai gyökény (azaz gyékény), veres szárú varadics (=varádics - Tanacetum) szerepel. Csapó József (1775) már hét nevét ismerteti a Tagetesnek: büdös szekfű, török szegfű (ma a Dianthus barbatus magyar neve), bársonyvirág, büdöske, orosz virág, kassai rózsa, sárga rózsa (Rosa foetida). A szegfű elnevezés a virágzat felületes hasonlóságára utal, a sárga rózsa nevet ugyancsak hasonlóság indokolja, a valódi sárga rózsa virágai szintén kelletlen illatúak.

Termesztése nem állít nagy követelményeket még a kezdő kerttulajdonos elé sem. Igénytelen növényként ismerjük, de trópusi származásából adódóan kedveli a meleget, ugyanakkor mivel sekélyen gyökerezik, a csapadékszegény időszakokban öntöznünk kell. Állandó helyének napos területet válasszunk, magról már március végétől vethetjük, ha pedig palántákat vennénk, május közepétől ültessük el őket kertünkbe. A bársonyvirágot nem szükséges közvetlenül trágyázni, virágzására kedvezőtlen hatással van a nagy nitrogén-utánpótlás. Ha elvirágzás után kaszatterméseit begyűjtjük és szétterítve megszárítjuk, könnyedén biztosíthatjuk a következő évi virágpompát is.

A bársonyvirág nem csak szépsége és igénytelensége miatt lehet érdekes a növénykedvelők körében, hatóanyagai és ezek hatása, felhasználása is említésre érdemesek. Az Asteraceae család tagjai nagyon gazdagok aktív kémiai vegyületekben, több ezret azonosítottak eddig belőlük, a bársonyvirág sem képez kivételt a többiek között.

A biokertészek körében közkedvelt büdöske zöld részei és gyökere kéntartalmú tiofén vegyületeket tartalmaz, egyrészt ennek köszönheti népies nevét, másrészt pedig használati értékét is ez adja a biogazdálkodásban, mert ezek a vegyületek toxikusak a nematódákra – fonálférgekre – és riasztó hatásúak a drótférgekre, így köztes növényként vetve mintegy testőr szerepet töltenek be a kevésbé szerencsés, érzékeny haszonnövények mellett.

Fészkes virágzatában nagy mennyiségű karotinoidot (xantofillokat) találunk – helenient és luteint, melyeket a gyógyszeripar a virágzatból kivonva szürkületi vakság és festékes szemideghártya-gyulladás kezelésére szolgáló készítmények előállítására használ fel. Virágzata illóolajat is tartalmaz – tageton, ocimén, linalool és linalil-acetát összetevőkkel – melyet az illatszeripar hasznosít.

A sokoldalú büdöske virágzatában található színanyagokat természetes színezékként is felhasználják, sok trópusi országban pedig a növény természetgyógyászati alkalmazása is mindennapos, fájdalom-és lázcsillapítóként, antiszeptikumként, szél-és vízhajtóként, féreghajtóként használják forrázatát, főzetét.

Az Irodalomjegyzékben felsorolt művekben még több érdekességet olvashatsz a bársonyvirágról!

Irodalomjegyzék:

Bernáth Jenő (szerk.): Gyógy-és aromanövények. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2000.

Dános Béla: Farmakobotanika. A gyógynövénytan alapjai (Kemotaxonómia), Budapest, Argumentum Kiadó, 1997.

Melius Péter: Herbárium. Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1979. (reprint)

Rapaics Raymund: A magyarság virágai. Budapest, Állami Könyvterjesztő Vállalat, 1986. (reprint)

Surányi Dezső: Kerti növények regénye, Budapest, Mezőgazdasági Kiadó,1985.

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldeketbeszelek.blog.hu/api/trackback/id/tr864676982

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Szólj hozzá!
Ugrás fel