A Kertészet és Szőlészet című folyóirat 61. évfolyama 36. számának címlapjáról hatalmas, bugyor formájú, zöld paradicsomok mosolyognak ránk. Már e kép is előre vetíti, hogy valami különlegessel, szokatlannak fogunk találkozni a fotóval illusztrált cikkben és a 6. oldalra lapozva nem is csalódunk reményeinkben.
Bizonyára sokan emlékszünk még gyermekkorunk karakteres ízű, illatú paradicsomfajtáira és naponta tapasztalhatjuk, hogy a modern fajták ezt a zamatot utolérni nem képesek, bárha eltarthatóságukkal a régebbi fajták nem versenyezhetnek. Szerencsére sok szakember gondolja úgy, hogy a tájfajtáknak helye van a mai kertekben, a piacok pultjain és nem elég, ha a génbanki magkészletet gondosan őrizgetik az utókor számára. Ahhoz, hogy a kertbarátoknak, gazdálkodóknak megfelelő fajták álljanak rendelkezésre, új életre kell kelteni és folyamatosan figyelni, értékelni kell a különböző fajtákat, tesztelve termőképességüket, ellenálló képességüket, termésük ízét, beltartalmi értékeit. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet a tápiószelei Növényi Diverzitás Központ paradicsom tájfajtáinak felhasználásával on-farm néven kísérletsorozatot indított. A cikkből megismerhetjük az on-farm kísérletek lényegét, az első eredményeket, a kutatók és termesztők szempontjait, az ún. tájfajta-rendeletet, és a magfogás módszerét. Ajánlom ezt a cikket minden kertbarátnak és felhívnám a figyelmet arra, hogy – mint a szerző soraiból is kiderül – jövőre is várják az on-farm kísérletbe a vállalkozó szellemű biogazdákat.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.