Egy kertépítészeti szakkönyvben olvastam a hulladék terület kifejezésről, melyet a lakótelepek kialakításánál megmaradt, jelentéktelen, kis méretű földdarabkák esetében használtak. Ilyenek általában a járdák, parkolók mellett fekszenek, legtöbb esetben gondozatlanok, gyomosak, szél-és madár-hordta magokkal betelepült cserjék, kisebb fák találhatók rajtuk. Magam részéről ezeket a földdarabokat inkább maradék területeknek nevezném és sokkal nagyobb gondot fordítanék rájuk az önkormányzatok helyében, mégpedig azért, mert egy panelházakkal, nagy, lebetonozott parkolókkal, forgalmas utakkal kialakított lakóterületen minden zöld négyzetméter kincset ér.
Sokan felismerték már ezt és nagy energiát fordítanak a házak előtti parányi előkertek gondozására, sajnos azonban nem mindig elég az igyekezet, ha a minimális szaktudás is hiányzik. A legtöbb hibát a fák ültetésénél ejtik, nem veszik figyelembe az adott faj végleges méretét, növekedési erélyét, igényeit. Így láthatóak alig egy-két méterre a házfalaktól brutálisan csonkolt hársfák, ablakok elé ültetett majd legszebb korukban felkopaszított ezüstfenyők, kiritkult, perzselt tuják, túl sűrűn telepített, egymást a fejlődésben akadályozó, csenevész juharok, gyümölcsfák, örökzöldek. Az is gyakori, hogy a magról kelt fákat hagyják megerősödni, sajnálják eltávolítani a többi közül, így alakul ki egy mini dzsungel csupa satnya, elnyomott fácskával.
Jelenleg egy négyemeletes panelházban lakunk, ez a második nyár, melyet van szerencsénk itt elszenvedni. A ház előtt állítólag régebben voltak fák, de kipusztultak – vajon a sózástól, a vízhiánytól vagy a valamilyen földmunka következményeként, ki tudja? Még azt sem sikerült kiderítenem, hogy milyen fák lehettek. A járda és a parkoló között egy hosszú keskeny földsáv adott otthont a valaha itt élt fáknak, most viszont kutyavécé, szemétlerakó és átjáró lett belőle olyanoknak, akik nem tudnak úgy kimenni a villamosmegállóba, hogy ne kurtítsák le kényszeresen legalább öt méterrel a gyaloglással megteendő, hosszú-hosszú kilométereket...
Addig addig nézegettük ablakunkból ezt a hányatott sorsú 'maradékot', hogy eldöntöttük, megpróbáljuk egy kis zöld oázissá varázsolni, de legalább ide illő, alkalmazkodóképes fákat ültetünk bele. Tudni kell azonban, hogy aki ilyen tervbe vágja a fejszéjét, elég sok akadállyal fog szembesülni.
Először is tisztázni kell a terület tulajdonviszonyait. A házunk előtti például önkormányzati tulajdonban van, tehát a hivatal engedélye nélkül biztosan nem telepíthetünk rá semmit. A következő problémát a pénz, illetőleg annak hiánya jelenti, ha költségesebb tárgyakat, értékesebb növényeket szeretnénk vagy mélyen belenyúlunk a saját pénztárcánkba, vagy támogatást szerzünk az önkormányzattól, esetleg meggyőzzük a társasház lakóit, hogy a zöldítés mindenki érdekeit szolgálja, tehát a ház is beleszállhatna a megvalósításba. Az első két lehetőség valójában nem is lehetőség lehet, hogy egy módosabb budapesti kerületben élve valódi alternatívát jelentenének, de itt a peremvidéken örülünk, ha egyáltalán az engedélyt megkapjuk a kertépítésre. A lakók meggyőzése sem könnyű, bárki aki társasházban él megerősítheti, hogy még egy ennél egyszerűbb kérdésben is nehéz közös nevezőre hozni az embereket. A fizikai munkára összetoborozni a hadra fogható lakótársakat a negyedik leküzdendő feladat, de azért reméltük, hogy ha elindul a művelet, összejön a megfelelő létszám is.
Így aztán, minthogy alapvetően optimista emberek vagyunk és bízunk benne, hogy a lakókban is él az igény a zöldebb környezetre, csak a hosszú évek során a legtöbben megszokták a kopár terület látványát és visszariadtak a változtatással járó hercehurcától, szervezéstől, munkától, 'új seprű jól seper alapon' párommal elindítottuk a Paneldzsungel projektet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.