Most nagyzolok, a társasház előtti majd' 100 négyzetméter területet becézgetem paneldzsungelnek, mintegy előre vetítve a kicsiny földdarab jövőjét.
A történet egy szép tavaszi reggelen kezdődött, amikor is megunva a kopár, szemetes, közlekedőnek használt de szebb sorsot érdemlő földdarab látványát, beültettem pici lánykámat a babakocsiba és halált megvető bátorsággal bevonultunk a Polgármesteri Hivatalba, ahol – bár hétfejű sárkányokra és mogorva portásokra sőt rém elfoglalt bürokratákra is fel voltunk készülve – egy kedves és ráadásul kompetens úr felvilágosított, mit kell tennem azért, hogy eme, önkormányzati tulajdonú sávot mi magunk zöld édenkertté varázsolhassuk.
A tanácsokat megfogadva párommal nekiláttunk a tervezésnek, három verziót is kiötlöttünk, legyen mit visszautasítani és még maradjon is valami :). A kérelmet, tervet személyesen adtam be a Hivatalba, hátha így még gyorsabb lesz az ügyintézés. Alig három hét múlva már meg is érkezett a pozitív válasz, segíteni nem fognak, de nem is akadályoznak, sőt még némi növényanyagra is van kilátás feltéve, hogy megfelel nekünk is.
Magam nem is reménykedtem ennél nagyobb segítségben, de volt, akinek ez csalódást okozott. Nem is tudom miért, egy nem igazán jómódú önkormányzattól már ez is igen nagy tett...
Néhány nap múlva elindult a nagy munka, ismét csalódással kezdtünk – mármint naivabb társaim részéről – mert az öt lépcsőházból egy tucatnyian sem jöttünk össze dolgozni. Kíváncsiskodók, kéretlenül tanácsokat osztogatók viszont azóta is fel-felbukkannak a paneldzsungel körül...
Azt gondolom, ez a néhány ember bőven elég volt arra, hogy a sávot kitisztítsuk – betondarabok, szemét, üvegcserép – felrobizzuk (mármint motoros rotációs kapával megforgassuk a talaj felső 20 centiméternyi rétegét), trágyás földdel jól megkínáljuk, elgereblyézzük, végül pedig fehér herével (Trifolium repens L.) bevessük és alaposan beöntözzük. Az utolsó fázis munkálatait már sötétségben végezték a csapat férfitagjai, úgy mint lécek beütögetését, zsinór kihúzását és a járólapok lerakását. A megfáradt dzsungelmunkások nagykorú tagjai hideg sörrel, a kiskorúak pedig kólával frissítették fel magukat a langyos betonlépcsőkön.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.