Nagyszüleim telkének hosszú kerítése mellett majd két évtizedig szép málnasövény díszlett. Nagyobbrészt a 'Nagymarosi' málna apró, édes terméseit élvezhettük nyaranta. Ami nem a szánkban végezte, abból édesanyám sűrű, illatos málnaszörpöt főzött. Ha a málnára gondolok, azóta is mindig a 'Nagymarosi' utánozhatatlan zamata jut eszembe, pedig kertjeinkben ez a régi fajta már szinte kiveszőben van…
A nyár legfinomabb, legillatosabb gyümölcse, egyben talán a legdrágább is a málna. Ha módunk van rá legalább pár példányt érdemes kertünkben eltelepíteni, mert egy kis gondossággal a saját málnatermésünket élvezhetjük sok éven keresztül, az évről-évre gyarapodó kis ültetvényben.
A málna a Rosidae alosztály Rosales (rózsavirágúak) rendjébe tartozik, ezen belül a Rosaceae (rózsafélék) családjának Rosidae (rózsafélék) alcsaládjába és a Rubus (szeder) nemzetségbe. Az alcsaládon belül olyan értékes rokonokkal büszkélkedhet, mint a szamóca, szeder, csabaíre, csipkerózsa vagy a damaszkuszi rózsa.
Bár a vadon termő málna ősidők óta szerepel az emberek nyári étrendjében, termesztése és nemesítése a nem is olyan régmúltban gyökerezik. Európai termesztésének első írásos emléke a XIV. században keletkezett. William Turner (†1568) angol természettudós is megemlíti a málnát az angol kertekben termesztett gyümölcsfélék között. Villiam Lawson 1618-ban megjelent munkájában a málnáról mint szegélynövényről tesz említést, 1629-ben Parkinson már három málnafajtát különít el Paradisi in Sohle Paradisus Terrestris című művében, egy piros és egy fehér gyümölcsűt, valamint egy tüskétlen változatot is. Hazai írásos emlékünk Lippay János Posoni kert (1664) című munkája. A Gyümölcsös kert című kötetben jellemzi a málnacserje habitusát, gyümölcsét és gyógyászati felhasználásáról is szót ejt: „…Szép illatú, mint a viola, föllyül fejérlik egy kevéssé, mint ha a harmat este volna meg; édes is magában, noha kevéssé folytosocska…Nagy hegyekbe terem kiváltképpen: de a kertekben is ültetik, hogy hamarébb kaphassa az ember, mint az eperjet….Igen jó eczetet csinálhatni belőle, jó illatút mint a rósábul, vagy violábúl: az melly egésséges, hűvösítő…”. Egy érdekesség: Lippay szerint a málnaérés ideje a legalkalmasabb a medvefogásra, mert az állat igen kedveli a gyümölcsét…
A később megjelent külföldi kertészeti írásokból kiderül, hogy a málna termesztése ugyan már nem kuriózum, de még nem általánosan elterjedt és igen kevés fajtát ismernek, főleg az almatermésűekkel összehasonlítva. A málna nemesítésének igazi fellendülése a XIX. században kezdődött meg.
Magyarországon a nemesített málnafajták először Nyugat-Európából érkeztek hozzánk (Anglia, Franciaország, Németország), majd az Egyesült Államokból is. A málna hazai nemesítése ezekből a fajtákból indult ki.
Málna az asztalunkon
A málna gyümölcse túl azon, hogy nagyon ízletes, igen egészséges is. Kalóriatartalma alacsony (30 kcal/100 g), vastartalma magas (900 µg/100 g), tokoferol-tartalma igen magas (1000 µg/100 g). Nagy (2012) szerint a málna fogyasztásával megelőzhetjük a hólyaggyulladást és a vesekőképződést. Előnyösen befolyásolja a belső elválasztású mirigyek és a petefészek működését. Magas vastartalma miatt fogyaszthatjuk vérszegényég ellen. Lázcsillapító, hűsítő, savlekötő tulajdonságú, magvai a bélműködést serkentik.
A szoptatós édesanyáknak viszont a gyümölcs fogyasztása nem ajánlott, mert ízanyagai az anyatejben is megjelennek, ezt pedig a kisbabák egy része elutasíthatja.
A málnának nem csak termései, de levelei is igen hasznos anyagokat tartalmaznak, drogja a Rubi idaei folium (MSZ 12344-1966).
A levélről már Lippay (1664) is megjegyzi, hogy elrágva a száj betegségei ellen, főzetét kelésekre borogatásként, megtört levelét farzsábára (derékfájás) kenőcsként alkalmazhatjuk. A szerző a málnát még a rettegett kór, a Szent Antal tüze gyógyítására is alkalmasnak tartotta.
A málnalevél cseranyagokat, antocianinokat, szerves savakat tartalmaz, teája frissítő, összehúzó, enyhe görcsoldó hatású. Belsőleg bélgyulladásra, vese-és hólyagbántalmakra használják, enyhe székfogó. Torokgyulladás esetén öblögetőszerként alkalmazzák. Gyermekeknek és szoptatós anyáknak fogyasztása nem ajánlott.
A málna a kozmetikában
A málnát - termését, magvait, leveleit - a kozmetikai ipar széleskörűen hasznosítja. A málna gyümölcsének kivonata bőrsimító, szarutisztító, összehúzó anyag és erősítő szer. Gyümölcséből nyert lé bőrsimító és összehúzó anyag, erősítő szer. Levelének kivonata bőrkondicionáló anyag, szárított magja koptató anyag.
A magolaj összetétele igen érdekes, összetevői miatt perspektivikus a kozmetikai ipar számára. Kiss (1999) vizsgálata szerint a málnamag átlagosan 14 % zsírosolajat tartalmaz. A zsírosolaj igen nagy arányban tartalmaz telítetlen (10,9 %) és politelítetlen (85 %) zsírsavakat, főként linolsavat és gamma-linolénsavat. Tokoferol-tartalma figyelemreméltó: 2030 ppm. Más növényi olajokkal összehasonlítva szterintartalma is magas (0,87 %).
A málna, mint kertünk növénye
A málna botanikailag kétéves félcserje. Első éves hajtásai meddők, a termést a másodéves hajtások oldalrügyéből fejlődő hajtásokon hozza. Az ún. őszi málnák a tavasszal kifejlődött sarjak csúcsi részén hozzák termésüket.
A málna vesszei felállók, 1-2 méter hosszúak, fajtától függően támasztékot igényelhetnek. Mivel vegetatív úton szaporítják, járulékos gyökérrendszerrel rendelkeznek. Évente több tő-és gyökérsarjat hoznak. A vesszők általában serteszőrösek. Levelei páratlanul szárnyaltan összetettek, három-öt levélkéje kihegyezetten ovális, a levélszél kétszeresen fogazott. A levélkék fonáka fehér, molyhos szőrzettel borított. A málna virágzata végálló fürt, melyben a csúcsi virág nyílik ki először, a szirmok fehérek, keskenyek. Termése csoportos csonthéjas termés, amely úgy alakul ki, hogy a külső és középső terméshéj állománya húsos, míg a belső terméshéj a magot védelmező, kemény, csontos héjjá alakul. A kis csonthéjas termések a vacokkúpon, csoportosan helyezkednek el, számuk fajtajellemző. A termések a viaszos bevonat és a szőrképletek miatt fénytelenek, de akár fényesek is lehetnek, ez szintén a fajtára jellemző bélyeg. A termések a vacokkúpról könnyen lehúzhatók, előnyös, ha a résztermések nem hullanak szét, nem morzsálódnak.
A málna környezeti igényei
A málna eredetileg a hűvös, csapadékos hegyoldalak cserjeszintjének növénye, az erdőszélek, tisztások napsütötte részén tenyészik. Ennek megfelelően talajigénye az enyhén savanyú (pH: 5,6-6,5) közepesen kötött, nyirkos, de nem vizenyős, humuszos talaj. Vízigénye magas, főleg a hajtásnövekedés, terméskötés és termésérés időszakában igényel kiegészítő öntözést. Fényigényes, bár a félárnyékot elviseli, de ilyen körülmények között csökken a termésmennyiség és a vesszők is kevésbé érnek be, így fagyérzékenyebbek lesznek.
Termesztése
Annak ellenére, hogy a málna hegyvidéki cserje, síkságon is eredményesen termeszthető, amennyiben igényeit kielégítjük. Telepítése előtt érdemes leendő tenyészterületén mélyen gyökerező pillangós zöldtrágya-növényeket termeszteni. Nem megfelelő elővetemény a málna számára önmaga, a szamóca és a paradicsom. A talajt 40-60 cm mélyen forgassuk meg, a talaj tápanyagtartalmát növeljük érett szervestrágyával. Hazánkban a legelterjedtebb a kordonos művelés, de termeszthetjük karók mellett vagy támaszték nélkül is, kiskertekben elegendő támaszték a kerítés és a lehajló fajták számára egy kifeszített, erős huzal.
Az ültetési anyagot megszedhetjük magunk is, ha már rendelkezünk egy szép, egészséges állománnyal. Legjobb, ha a sarjakat ősszel, októberben termeljük ki, de már nyáron, a termésérés időszakában ki kell jelölnünk az alkalmas töveket. Az anyatő legyen egészséges, a termése fajtára jellemző, termőképessége jó. Az ezekhez a tövekhez tartozó sarjakat jelöljük meg, hogy októberben ne legyen gond az azonosításuk.
A kiásott, jól fejlett gyökérzetű sarjakat a törött gyökerek visszavágását követően metsszük vissza 15-20 centiméteresre, majd helyezzük a 25-30 cm mélységű és szélességű árokba. Nagyon figyeljünk, le ne törjük a gyökérnyaknál látható nagy, járulékos rügyeket, hiszen azon fognak fejlődni a következő év tősarjai! A gyökereket ültetés előtt mártsuk bele zsúrlófőzet és agyagpép keverékébe a gombás betegségek megelőzésének érdekében. A vásárolt szaporítóanyag gyökerét ültetés előtt 1-2 órára állítsuk vízbe.
Az árok alján alakítsunk ki egy kis kúpot, melyre a vesszőt 'ráültetjük' és a gyökereket a kúpon széthúzzuk. A növényt ne ültessük annál mélyebbre, mint eredetileg volt. Az árkot nedves, porhanyós talajjal töltsük fel, óvatosan tapossuk be és kissé csirkézzük fel a töveket, mert még ülepedni fognak. A tőtávolság attól függően, hogy milyen művelést választunk, 60-70-100 cm is lehet. Tavasszal az így eltelepített vesszők a járulékos rügyekből tősarjakat hoznak. Amikor a sarjak elérik a 25-30 cm-es magasságot, az eredeti vessző csonkját vágjuk vissza a talajszintig. A sarjakat válogassuk ki, a beteg, gyenge vesszőket távolítsuk el, tövenként 2-8 sarjat meghagyva. Fontos, hogy a művelőúton kihajtott gyökérsarjakat is kapáljuk ki, mert gyomosítanak és kimerítik a talajt.
Termő állományunkban a termővesszőket a termés betakarítása után azonnal távolítsuk el, megelőzve a vesszőbetegségek elterjedését. Az áttelelt sarjak közül tavasszal szelektáljuk ki a későn kihajtó, gyenge vesszőket, de a meghagyottak közül csak azokat a vágjuk vissza az élő részig, melyek erősek ugyan, de a csúcsuk visszaszáradt. Egyébként nem szükséges a vesszőket visszavágni, hiszen a felső harmadukban hozzák a legtöbb termést.
Fontos az állomány gyommentesen tartása, de vigyázzunk, a málna sekélyen gyökerezik, így mi is csak sekélyen kapáljunk! A málna meghálálja, ha talajának víztartalmát mulcsozással őrizzük, erre használhatunk a soraljban tűlevél-,lomb-,kéregkomposztot, félig érett komposztot, szalmát, gyaluforgácsot, nadálytőlevél-mulcsot, kéregmulcsot. Saját tapasztalatom szerint a legalább 5 cm vastagon kiszórt apró fenyőkéreg-mulcs nagyon hatékony volt 2 éven keresztül a gyomelnyomásban és a talaj nedvességtartalmának megőrzésében is. A mulcsot ezután fel kellett frissíteni. Marie-Luise Kreuter (1996) és más szerzők szerint is jó hatású a sorközbe vetett élő mulcs, melyet vetési bükkönyből, perzsa heréből vagy más, alacsony termetű, pillangós évelő növény állományából alakíthatunk ki. Vegyes kultúra esetén Kreuter bokorbabot vagy alacsony termetű borsót, körömvirágot javasol.
A szervestrágyázást 2-3 évente, ősszel meg kell ismételni, komposztált szaru-vagy csontlisztet és magas K-tartalmú, komposztált sertéstrágyát is használhatunk erre a célra.
A málna még gondos kezelés mellett is nagyon igénybe veszi a talajt, így a 10-12 éves kort elért állományt érdemes felszámolni és új, pihent, megfelelően előkészített helyre telepíteni.
A málna vízigényes növény, a mi éghajlatunkon erősen javasolt az öntözés, alkalmanként 20-30 mm vízmennyiséggel (20-30 l/nm). Öntözött körülmények között akár 8 t/ha termésmennyiség is betakarítható. A betakarítást gondosan kell tervezni, mert a gyümölcs nyomásra érzékeny, sérülékeny, ezért, ha nem lé előállításra termesztünk, kézzel kell a gyümölcsöket leszedni. Orbán Péter (2000) szerint a kézi szedők szüreti teljesítménye 3-5 kg/fő. Persze házikerti körülmények között nem mérjük a szedési teljesítményt, annál inkább érdekes, hogy a zamatos gyümölcsök hány százaléka jut el végül a konyháig…
A málna növényvédelme a biokertben
A biotermesztésben talán a legnehezebb mindig a növényvédelem, hiszen a biokertész eszköztára sokkal szegényesebb, mint egy konvencionális gazdálkodóé, ha csak a felhasználható kemikáliák körét nézzük. Azért a málna kórokozói és kártevői ellen a biokertben is tudunk védekezni. Elsőként a megelőzés fontosságára hívnám fel a figyelmet. Minden növényt a számára leginkább megfelelő helyre és körülmények közé ültessünk, ezzel máris sokat tettünk azért, hogy ellenálló példányokat neveljünk. A nem megfelelő talajtípus, a túlöntözés vagy kiszáradás, a rossz elővetemény, a gyomosság, a nem megfelelő fajta használata mind utat nyit a károsítóknak.
Nézzük a leggyakrabban előforduló betegségeket:
- Málna didimellás vesszőfoltossága
A vesszőkön lilásvörös foltok alakulnak ki, az ezüstössé váló kéreg felrepedezik, végül a vessző elhal.
Védekezzünk ellenálló fajták ('Fertődi kármin', 'Fertődi rubin', 'Fertődi zamatos') telepítésével, kerüljük a nagyon érzékeny fajtákat ('Malling exploit', 'Malling jewel', 'Malling promise'), válasszunk optimális termőhelyet. Ne alkalmazzunk ikersoros telepítést, mert az állomány így nem lesz kellően átszellőzött, rendszeresen ritkítsuk az elsűrűsödött sarjakat, vágjuk ki a málna vesszőszúnyog által károsított vesszőket, ezeket égessük is el.
Biotermesztésben engedélyezett hatóanyag a rézszulfát, rézhidroxid. Nyugalmi állapotban és rügypattanáskor végezzünk mészkénleves lemosó permetezést.
A gombabetegségek ellen erjesztett növényi levekkel és főzetekkel is védekezhetünk, a mezei zsurló főzete megelőző hatású.
- Málna elzinoés vessző-és levélfoltossága
A betegség tünetei a leveleken, levélnyélen és a hajtásokon alakulnak ki. Ezek pontszerű, majd 1-3 mm-esre növő lilásbarna szegélyű szürkésfehér foltok, melyek később kitöredeznek, hajtásnál besüppednek. Súlyos fertőzésnél a foltok összeérnek, a hajtás elhal.
Válasszunk ellenálló fajtákat, mint a 'Malling exploit', vagy kevésbé érzékenyeket, mint a Gold Traube, Blissy. Nagyon érzékeny a betegségre a 'Nagymarosi' fajta. Rendszeresen ellenőrizzük az állományt és távolítsuk el a fertőzött vesszőket, a lehullott leveleket komposztáljuk vagy égessük el. Vegyszeres növényvédelemnél kövessük a málna didimellás vesszőfoltosságánál leírtakat.
- Málna mikoszferellás betegsége
A fertőzött leveleken 2-3 mm-es szürkésbarna foltok jelennek meg, melyek összeolvadnak majd a levél elszárad.
Itthon is beszerezhető rezisztens fajta a folytontermő 'Heritage' és a sárga gyümölcsű Fall Gold. A betegségre érzékeny fajták a 'Sentry', 'Taylor', 'Skeena'. Vegyszeres védekezésnél szintén a didimellás betegségnél leírtakat kövessük.
- A szamócalisztharmat a málnát is károsíthatja. Ellene kéntartalmú készítményeket használhatunk és varádicsfőzettel is permetezhetünk.
- A szürkepenész ellen vízüveg, káliszappan, kálium-permanganát oldattal és a Trichodex harzianum T39-es törzset tartalmazó Trichodex WP készítménnyel védekezhetünk. Alkalmazzunk szalmás talajtakarást vagy fokhagyma köztes vetést a sorokban.
A málna termesztésénél néhány fontosabb kártevővel is számolni kell:
- Kis málnabogár
Egynemzedékes rovar, a kifejlett állat a talajban telel át. A virág és a termés károsításával nagy veszteséget okozhat. Védekezésként szedjük és semmisítsük meg a lehullott gyümölcsöket. Zöldbimbós állapotban és virágzáskor használjunk olajtartalmú és azadirachtin-tartalmú készítményeket. A réz hatóanyagú permetszerek riasztó hatásúak a málnabogárra. A varádicsfőzetet a málnabogár ellen is bevethetjük a biokertben.
- Málnavesszőszúnyog
Háromnemzedékes rovar, a talajban telel át. Lárvái a vesszőket károsítják, a sebzésnél szövetburjánzás alakul ki, mely felett a hajtás legyengül, elszárad. A málna legjelentősebb kártevőjeként tartják számon, közvetlen kártétele mellett hozzájárul a málna vesszőbetegségeinek terjedéséhez is.
Legfontosabb védekezés, hogy a fertőzött vesszőket időben, a betakarítást követően rögtön távolítsuk el és semmisítsük meg. Gondosan válasszuk meg a termőhelyet, kerüljük az ingadozó talajvízszintű, meszes talajokat. Alkalmazzunk a talaj tápanyagtartalmát növelő takarónövényeket.
- Málnagubacsszúnyog
Egynemzedékes rovar, a vessző bőrszövete alatt károsít, a vesszőn gubacsok képződnek. A gubacsok feletti vesszőrész legyengül. Ezeket a vesszőket rendszeresen távolítsuk el az állományból és semmisítsük meg.
- A virággal és a gyümölccsel táplálkozik a málnarágó virágmoly lárvája, a rügyeket és a fiatal leveleket rágja a málnasodró tükrösmoly. Ellenük Bacillus thuringiensis készítményeket használhatunk.
- A málna karcsú díszbogár lárvájának rágása nyomán a vesszőn álgubacsok képződnek. Az álgubacs felszíne simább, mint a málnagubacsszúnyog gubacsának felülete. A fertőzött vesszőket vágjuk ki és semmisítsük meg.
- A bogyómászó poloska mirigyváladékától a termés 'poloskaízű' lesz. Tartsuk gyommentesen az állományt és ha feltétlenül szükséges, védekezzünk olajtartalmú készítményekkel.
- A kis málnalevéltetű ellen paraffin és növényi olajok, etilalkoholos kivonatok, valamint természetes piretrinek használatával védekezhetünk és próbáljuk ki a fehér üröm forrázatát vagy erjesztett levét is.
- A májusi cserebogár távoltartásához mi is tartsuk távol a gyomokat, mert a gyomos talaj vonzza a petézéshez készülő rovar nőstényeit.
Biokertbe ajánlott málnafajták
- A 'Fertődi zamatos' nem fogékony a vesszőbetegségekre, bőtermő, gyümölcse sötétpiros, nem morzsolódó. Dénes (2001) szerint a legjobb fertődi málnafajta.
- A 'Willamette' igen bőtermő, nagyon magas hozamot képes produkálni (20 t/ha), vesszőbetegségekre nem érzékeny, de íze nem kimagasló.
- A 'Fertődi kármin' gyümölcse kiváló zamatú, vesszőbetegségekre nem érzékeny.
Természetesen sok kiváló málnafajta található még a kereskedelemben, ha valamelyik fajta megtetszik és szívesen ültetnénk kertünkbe, tájékozódjunk minél alaposabban róla. Főként a betegségekkel szembeni rezisztenciáját vagy éppen érzékenységét vegyük figyelembe, hiszen házikerti körülmények között az egyéb szempontok – pld. kétszertermő málnáknál a nagyobb munkaigény, hosszú, lehajló sarjat nevelő málnáknál a támrendszer létesítése - kevésbé fontosak, mint a málna zamatossága, termőképessége vagy éppen ellenálló-képessége.
Forrásanyagok
(2006/257/EK) A Bizottság határozata a Bizottságnak a kozmetikai termékekben alkalmazott kémiai összetevők nevezéktanának meghatározásáról szóló 96/335/EK határozatának módosításáról (2006. február 9.)
Abonyi Ferenc (2005): A málna jelentősebb állati kártevői. In.: Holb Imre (szerk): A gyümölcsösök és a szőlő ökológiai növényvédelme, Mezőgazda Kiadó, Budapest
Dános Béla (1997): Farmakobotanika. A gyógynövénytan alapjai. (Kemotaxonómia). Argumentum Kiadó, Budapest
Dénes Ferenc (2001): Málna, szeder, szedermálna. In.: G.Tóth Magdolna (szerk): Gyümölcsészet. Primom Vállalkozásélénkítő Alapítvány, Nyíregyháza
Holb Imre (2005): A málna jelentősebb kórokozói. In.: Holb Imre (szerk): A gyümölcsösök és a szőlő ökológiai növényvédelme. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Kiss Attila (1999): Bogyós gyümölcsök magvainak és magolajának vizsgálata. Diplomamunka. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem. Budapest
Lippay János (2002): Posoni kert. 3. kötet. Gyümölcsös kert. Hasonmás kiadás. Pytheas Kiadó, Budapest
Marie-Luise Kreuter (1996): Biokert. Holló és Társa, Budapest
Mohácsy Mátyás - Porpáczy Aladár (1957): A szamóca, a málna és a szeder termesztése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Nagy Jenő (2012): Növények az egészségért. Pannon-Literatúra Kft. Kisújszállás
Orbán Péter (2003): A málna biológiai termesztése. Biokultúra. 2000/3. Budapest
Rodler Imre (2008): Kalória-és tápanyagtáblázat. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest
Tóth Eszter (2000): Rubus spp.- málna és szederfajok. In.: Bernáth Jenő (szerk): Gyógy-és aromanövények. Mezőgazda Kiadó, Budapest
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Muscari 2014.07.25. 15:39:43
Sok-sok ev elteltevel mar mi magunk vasaroltunk a szuleim kertjebe tiz to Autumn Bliss-t.
Lehet, hogy van ennel zamatosabb malna, de az szamomra egy hatalmas kincs, hogy gyakorlatilag majustol oktoberig lehet szedni.
Mara az eltelt negy-ot ev alatt szepen elszaporodott, pedig az ontozesen kivul nem nagyon kap gondoskodast.
Szervestragya, hahaha, amiota visszaemlekszem, nem kapott az a szegeny kert ilyen "csemeget", max egy kis mutragyat. Probaltam nekik megmagyarazni, hogy ha folyton csak elveszunk a talajbol, elobb-utobb elfogy a tapanyag, nem artana neha visszapotolni is :-)
Most mar mindegy, nincs erejuk muvelni, egyedul a gyumolcsfak maradtak meg, valamint a malna es a szamoca. Remelem lesz valami eheto meg, mikor ket het mulva megyunk.
