Ahogy mondani szokás, a téma az úton hever, csak le kell érte hajolni…vagy éppen úton-útfélen belebotlunk éppen, mint a lándzsás útifűbe. Virágzása biztosan nem okoz örömet a pollenjére allergiásoknak, ám ez a közismert növény sokkal több pozitív hatással büszkélkedhet, mint amennyi miatt szégyenkezhet. Érdemes a pollennaptáron túllépni és a lándzsás útifüvet egy kicsit jobban megismerni.

Rendszertana, morfológiája

A lándzsás útifű a Scrophulariales (tátogatóvirágúak) rendjébe, a Plantaginaceae (útifűfélék) családjába tartozó gyöktörzses évelő növény. A Plantago (útifű) nemzetség a család meghatározó eleme, hazánkban a lándzsás útifűn kívül több Plantago faj is honos, mint a nagy útifű (Plantago major), réti útifű (Plantago media), homoki útifű (Plantago arenaria), ezüstös útifű (Plantago argentea) és az óriás útifű (Plantago maxima).

A család tagjaira jellemző jegyeket – tőlevélrózsa, íves levélerezet, levéltelen tőkocsány, füzérvirágzat - a lándzsás útifű esetében jól megfigyelhetjük. A virág négytagú, a porzók a virágból kiállnak, lándzsás útifű szélbeporzású növény. Termése kétmagvú, kupakkal nyíló tok. Ezermagtömege 0,24-0,32 g. Levelei nyélbe keskenyedők, keskeny lándzsásak, ép szélűek vagy ritkásan, enyhén fogazottak, erezetük szinte párhuzamos. Májustól az első fagyokig virágzik.

• 
• 
• 
• 

 Ökológiai igénye

Nagy tűrőképességű, kozmopolita faj, hazánkban bárhol megtalálhatjuk, réteken, mezőkön, ruderális területeken, útszéleken a futóhomokos és vízállásos területeket kivéve. A városi, szennyezett levegőt is tolerálja.

Termesztése

Talán meglepő, de a lándzsás útifű nem csak gyűjtött, de termesztett gyógynövény is. Vetőmagja külföldön és hazánkban is beszerezhető. Kertszerűen elmunkált, tápanyagokban gazdag talajt igényel, a K-trágyázást hatóanyagának megkétszerezésével hálálja meg. Vethető novemberben vagy kora tavasszal, a vetési mélység 0,5-1 cm, sortávolság 45-50 cm legyen. A vetőmagszükséglet 0,1-0,2 g/nm. Négy-hat tőleveles állapotában egyeljük, 30-35 növényt hagyjunk meg folyóméterenként, így szép, egészséges tövek fejlődhetnek. Sorközét tartsuk kapálással gyommentesen. Vágásánál vigyázzunk, hagyjunk elég időt a tövek regenerálódására, szeptember végétől már ne szedjünk az útifű tövekről levelet, mert ez a növények kimerüléséhez vezethet.

Drogja, hatóanyaga, felhasználása

A lándzsás útifű drogját, a Plantaginis lanceolatae foliumot, azaz lándzsás útifű levelet a Magyar, Osztrák és Német Gyógyszerkönyvben is megtalálhatjuk.

Fő hatóanyagai az iridoid glikozidok közé tartozó aukubin (1,5-2 %), emelett tartalmaz polifenolokat, cseranyagokat, C-vitamint és enzimeket is.

A népi gyógyászatban is ismert a lándzsás útifű nedvének, vizes kivonatának vagy a belőle készült kenőcsnek gyulladáscsökkentő, sebgyógyító hatása. Alkoholos kivonatával a szúnyogcsípés okozta gyulladást, irritációt is csökkenthetjük. A lándzsás útifű szirupok gyermekek és felnőttek részére is enyhülést nyújthatnak nyálkaoldó hatásuknál fogva meghűléses, hurutos megbetegedéseknél. A legújabb kutatások immunstimuláns és daganatgátló hatására irányulnak.

Virágzás előtt gyűjtött, fiatal leveleit nyersen salátába keverve fogyaszthatjuk, de levesekbe, főzelékekbe is tehetjük vegyesen, más zöldfélékkel együtt.

A kozmetikai ipar is felfedezte az útifüvek bőrre gyakorolt előnyös hatását, így közülük három faj is szerepel a kozmetikai anyagok között. A Plantago lanceolata extract (lándzsás útifű levél kivonata) baktériumelleni szerként, a Plantago major extract (széleslevelű útifű levelének kivonata) összehúzó szerként, a Plantago ovata extract (egyiptomi útifű levelének kivonata) bőrvédő anyagként használatos.

Végül pedig egy kevéssé ismert felhasználási területre hívnám fel a figyelmet: több kísérletben is jól vizsgázott a lándzsás útifű, mint talajvédő-talajtakaró növény. A vegyes, évelő és egynyári fajokból álló keverékekben  a lándzsás útifű is hozzájárul a szőlőültetvények termőtalajának gyommentesen tartásához és a talajerózió megakadályozásához.

Forrásanyagok

(2006/257/EK) A Bizottság határozata a Bizottságnak a kozmetikai termékekben alkalmazott kémiai összetevők nevezéktanának meghatározásáról szóló 96/335/EK határozatának módosításáról (2006. február 9.)

Dános Béla (1997): Farmakobotanika. A gyógynövénytan alapjai. (Kemotaxonómia). Argumentum Kiadó, Budapest

Grau, Jung, Münker (1996): Bogyósok, vadon termő zöldségnövények, gyógynövények. Gunter Steinbach sorozata. Magyar Könyvklub, Budapest

Hofman, U., László Gy. (2012): A fajgazdag szőlősorköz szerepe az ökológiai szőlőtermesztésben, Biokultúra, 2012/1

Sváb Jánosné dr.(2000): Plantago spp-útifűfajok. In.: Bernáth Jenő (szerk.): Gyógy-és aromanövények. Mezőgazda Kiadó, Budapest

Varró Aladár Béla (1942): Gyógynövények gyógyhatásai. Reprint. Black & White 95 Kiadó, Debrecen

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

3 komment