zöldeketbeszélek

Bárhol is nyaraljon az ember, biztosan talál elérhető távolságban egy arborétumot, különleges értékkel büszkélkedő parkot vagy gyűjteményes kertet, amit érdemes meglátogatni. Veszprém megyében más helyszínek mellett a Zirci Arborétum megtekintése egy olyan program, melyet bátran ajánlok akár kisgyerekes családoknak is. Kényelmes tempóban, 3-4 óra alatt bejárható az Arborétum 19 hektáros területe, közben megpihenhetünk egy szép filagóriában, a gyerekek tombolhatnak egy kicsit az elkerített rönkfa játszótéren.

Unatkozni biztosan nem fogunk, hiszen a gyönyörű, néhol nyakfájdító magasságba nyújtózó fák látványa mellett az Arborétum faunáját bemutató részletes táblák segítségével még a helyi rovar-és madárvilágba is bepillantást nyerhetünk. A parkot a Cuha-patak osztja ketté, több szép kis hídon kelhetünk át rajta. A patak partján az ott honos halakat is megismerhetjük az ismertető táblák segítségével. Az Arborétum az elmúlt években rekonstrukciós munkákon esett át, melynek keretében többek között az idős fák kezelését, a tó kotrását és a patak menti vizes élőhely kialakítását is elvégezték.

Belépve a park területére, szemben találjuk magunkat a szép, évelőkkel, cserjékkel szegélyezett tóval. A tó partján húzódó ösvény mellett sétálva színpompás nyári virágok - kúpvirág, lángvirág, szellőrózsák - látványában gyönyörködhetünk. A tóparton a kék szamárkenyér élénk színű virágfejei és a szentendrei rózsa különleges, mirigyes csipkebogyói keltik fel figyelmünket. A védett szentendrei rózsát először a Pismány-hegyen írták le, elhagyott temetőkben, szőlőkben elvétve még megtalálhatók idős példányai. Csipkebogyója a hazai vadrózsák között a legtöbb C-vitamint tartalmazza.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az évelőágy mellett igen idős mezei juhar nyújtózik a Cuha-patak árnyas medre fölé. Különösen annak fényében lenyűgözőek méretei, hogy a mezei juhar kifejezetten lassú növekedésű fafaj. Az ösvény melletti cserjefoltban szép, majdnem embermagas hibatuja tenyészik, pikkelylevelei olyannyira fényesek, hogy szinte már nem is tűnnek valódinak. Ez a Japánból származó szép örökzöld félárnyékos helyen is szépen növekszik és teljesen télálló. A tó mellett elkanyarodva egy változatos fajokból álló örökzöld együttes mellett haladunk el. Tekintélyes méretű cukorsüvegfenyő szép, szabályos formáját, rövid, világos tűlevelekkel sűrűn borított ágait szemlélhetjük meg. Ez az igényes kis örökzöld nagyon lassú növekedésű, szépségét csak megfelelő környezetben, párás élőhelyen tudja teljes mértékben kibontakoztatni. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A kis hídon átkelve az árnyas erdei ösvényen haladva öreg erdei fenyők közé érkeztünk. Az idős fák lemezes kérge igen érdekes látványt nyújt. Egy napsütötte tisztás szélén az ösvényt két oldalról két magas, szabályos alakú, sudár termetű balzsam jegenyefenyő őrzi. Az észak-amerikai honosságú fa tűleveleinek vége tompa, koronája kúp alakú. Gyantája kanadabalzsam néven fontos zárványanyag a mikroszkópos preparátumok készítésénél. Sétánkat tovább folytatva egy újabb idős fát pillantunk meg, a különleges formájú leveleivel díszítő, Észak-Amerikából és Kínából származó tulipánfát. Ez a fiatalon gyors növekedésű faj igen kedvelt szép, ősszel sárgára színeződő lombja miatt. Meleg, pára és fényigényes, száraz helyre ne ültessük.

A tulipánfa után az ösvény ismét elkanyarodik, visszafordulhatunk a tó felé, vagy folytathatjuk utunkat az Őspark felé, ahol a Bakony őshonos fa-és cserjefajait, lágyszárú növényeit ismerhetjük meg. Az Őspark faóriásai között sétálva igazi erdei hangulat veszi körül a látogatót. A park ezen részén a napos tisztások adnak távlatot a facsoportoknak, szolitereknek. Az Őspark ösvénye visszavezet bennünket a tópart felé, ismét átkelve a Cuha-patakon fiatal mocsárciprus példányt nézhetünk meg. Mivel az ösvény mellett helyezkedik el közvetlenül, közelről is megfigyelhetjük puha tűleveleit és még éretlen terméseit is. Ez a tűlevelű faj lombhullató, a lapos, ősszel rozsdaszínre változó levelei a rövidhajtásokkal együtt hullanak le. Észak-Amerikában honos, de régóta ültetik Európában, így hazánkban is díszfaként. Azonban bármilyen szép is ez a faj, telepítésénél mindenképpen figyelembe kell venni különleges igényeit, melyek már nevében is megjelennek. Üde termőhelyre, árterekre, vízpartra ültessük. Ha a talajvízszint tartósan magas, vagy pangó vízben áll, megjelennek légzőgyökerei, a jellegzetes 'ciprusbabák'. A mocsárciprust elhagyva egy újabb kanyart követve megejthetjük pihenőnket a filagória árnyékában, vagy az előtte álló padra telepedve a fehér virágú mályvacserje társaságában. A filagóriától nem messze fiatal hegyi mamutfenyő áll. Sajnos az ösvénytől távolabb telepítették és mivel az Arborétum szabályai szerint nem hagyjuk el egy fotó kedvéért a kijelölt utakat, csak távoli képek készülhetnek a remélhetőleg szép kort megérő fáról. A Kaliforniából származó hegyi mamutfenyő akár a 80-100 méteres magasságot és a 2-3000 éves kort is elérheti, így ez a formás példány még ükunokája sem lehet a kaliforniai 'ősfa' rokonoknak. 

A tóhoz visszatérve a japán nagymagvútiszafák különleges lombja hívja fel magára figyelmünket. A Japánban és Koreában honos, télálló örökzöld cserje vagy kis fa tűlevelei sokkal hosszabbak, mintegy 2-3 centiméteresek, mint a hazánkban is honos közönséges tiszafáé, magköpenye pedig az előzőétől eltérően zárt.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 A tópartra és a bejárat épületéhez visszatérve még egy sétaút vár ránk, ezúttal egy rövidebb, ám szép, nyílt tisztásokban és az azokat körbeölelő lombos-és tűlevelű fák együttesében gyönyörködhetünk, mint például egyik kedvenc fenyőfélémben, az andalúziai jegenyefenyőben, vagy a kis termetű, kecses szilfában. Ezen a sétaúton sem maradhat ki a fauna bemutatása, ezúttal a hazánkban honos pókfajokkal ismerkedünk meg.

Bár elbúcsúztunk a nyár végi Arborétumtól, annyira kellemes élményekkel gazdagodtunk, hogy már alig várjuk a késő tavaszt, amikor majd egy újabb arcával ismerkedhetünk meg ennek a gyönyörű növénygyűjteménynek. 

A növények jellemzéséhez felhasznált irodalom:

Bruno P. Kremer (1995): Fák. Magyar Könyvklub, Budapest

Kiss Marcell, Illyés Csaba (2005): Örökzöld fenyők, fák és cserjék. Szalay Könyvkiadó, Kisújszállás

Tóth Imre (2012): Lomblevelű díszfák és díszcserjék kézikönyve. Tarkavirág Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Dunaharaszti

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szólj hozzá!