Tarvágást végeztünk a dzsungelben, de azért nem kell félni, nem fokoztuk az üvegházhatást, csupán az elburjánzott takarmányfű gyommal vegyes állományát kurtítottuk kezelhető magasságúra. Előtte még három, csapatmunkában végzett gyomláláson átesett a paneldzsungel 'hatalmas' területe, de néhány nap múlva meg sem látszott a libatopok újonnan kikelt sűrűjén a tizedelés. A fehér herékről végleg lemondtam, van persze belőlük is mutatóba, inkább igyekszem örvendezni a spontán kialakuló szukcessziónak...
Amúgy csak őszre terveztük a fásszárúak telepítését, tehát nem gond, hogy addig a természet a saját kezébe veszi a paneldzsungel formázását, annál bosszantóbb viszont, hogy a környék lakosságának éretlenebb és/vagy neveletlenebb tagjai a kis cölöpöket előszeretettel húzgálják ki, döntik a földre, így ez a kezdetleges kerítés nem tudja feladatát rendesen ellátni és a kutyás gazdik teljes lelki nyugalommal engedik be kis-és nagydolgukat végezni kedvenceiket. Különben ezeknek az embereknek egy amolyan jelképes kerítés mint az alacsony sövény, kis léckerítés, ágyásszegély semmi akadályt nem jelent az előtt, hogy kutyájuknak mint ideális pottyantó terepet mutassák be a házak előtt kialakított, esetenként nagy gonddal gyomlált, öntözött, beültetett, szeretgetett mini kertecskéket.
Mindenesetre dzsungelharcos csapatunk két férfitagja új karókat vert le és ismét kihúzta a zsinórokat, hogy addig is míg komolyabb kerítést nem csinálunk – úgy mint háromméteres szögesdrótot, üvegcseréppel felszórt tetejű betonfalat vagy hasonlót – ne legyen a területből kutyavécé, szemétlerakó és átjáróház...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.