Bemutatkozás

Üdvözöllek a zöldeketbeszélek blogon! A nevem Ferschl Barbara, okleveles kertészmérnök vagyok. Jelenleg egyetlen csemetéért felelek, pici lánykámért. 2006-ban a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karán védtem meg diplomamunkámat, melyet egy kevéssé ismert területről, az ártéri gazdálkodásról írtam. Szakirányom az ökológiai gazdálkodás volt, és sok vargabetű után három éven keresztül egy kicsi, de nagyon változatos biokertészet szakmai irányításával foglalkoztam.

Meggyőződésem, hogy az egészséges, növényekkel gazdagított lakóhely, valamint a biogazdálkodás alapelvei szerint termelt élelem mindenkit megilletne. Magyarországot nevezték már Európa éléskamrájának, én azt szeretném, ha a mi dúsan termő, virágzó, életteli kertünk lenne.

Zöldeketbeszélek

Promote Your Page Too

Címkefelhő

agrár (1) alma (2) aranyranét (2) arborétum (13) Babits Mihály (2) Bárdosi Németh János (1) Bede Anna (1) Berda József (1) bio (5) bionap (5) boróka (1) boroszlán (1) Budai Arborétum (12) Budai Campus (2) Budapesti Corvinus Egyetem (2) büdöske (1) cikk (3) ciprus (1) cornus mas (1) Crocus (1) dahlia (1) dália (2) Derzsi Sándor (2) díszcserje (21) díszfa (14) dísznövény (2) doktori védés (1) Dorothée Waechter (1) Dsida Jenő (1) egynyári (5) előadás (1) erdészet (1) Erica (1) évelő (14) Fascination of Plants Day (1) fényszennyezés (1) fesztivál (4) fotózás (1) fűzfa (1) gabona (2) Galanthus (1) gasztro (1) génbank (5) georgina (1) gépbemutató (1) gomba (1) gondolatok (5) gyógynövény (2) gyümölcsfa (5) gyümölcstermő cserje (4) havasszépe (1) hibiszkusz (1) hortus hungaricus (3) Ingrid Sjöstrand (1) jegenye (1) Jeli Arborétum (1) Kányádi Sándor (1) Kapicz Margit (1) károsítók (2) kert (14) kertépítés (11) kiállítás (10) kikerics (1) kökörcsin (2) könyv (6) kutya (1) lakótelep (8) liliom (1) lóhere (1) Magnolia (1) málna (1) mályva (2) mályvacserje (1) Márk Gergely (6) mediterrán (1) Mezőgazdasági Múzeum (1) Moldoványi Ákos (1) Muscari (1) NAIK (1) nárcisz (1) Növények Napja (1) növényismertető (4) Növényi Diverzitás Központ (3) növényvédelem (5) omék (1) összefogás (1) pályázat (1) paradicsom (3) park (14) Patricia Beucher (1) petíció (1) Plantago lanceolata (1) programajánló (5) Publius Naso Ovidius (1) Pulsatilla (1) Rábcakapi (1) Radnóti Miklós (4) rendezvény (1) Resinfru (1) rhododendron (1) Richard Gianfrancesco (1) rózsa (8) Scilla (2) Sellei Anna Erzsébet (1) Simon István (1) Skanzen (1) som (2) Soroksár (2) Soroksári Botanikus Kert (1) szegfű (2) Szemlér Ferenc (1) sziklakert (2) Szőreg (1) tagetes (1) tájfajta (4) Takáts Gyula (1) tangazdaság (2) Tomiczek (1) tulipán (2) útifű (1) Vácrátóti Botanikus Kert (4) Városliget (1) vegyeskultúra (1) vers (18) vérteserdő (1) vetésforgó (2) vetési idő (1) vetőmag (5) Viburnum (1) virágkötészet (1) Vladimir Holan (1) Weöres Sándor (1) Zirci Arborétum (1) zöldség (9)
Érdekességek, hírek, elmélkedések a kertészetről, természetről, biogazdálkodásról.
A
A
A

23aug

daliak.jpg

Amikor Babits Mihály Dzsungel-idill című versét olvastam, szégyen ide vagy oda, de kitalálni sem tudtam, melyik virág lehet a georgina. Szabó Magda Abigéljét viszont rögtön eszembe juttatta, lévén annak főhőse Vitay Georgina, a lázadó pesti kamaszlány. Minthogy ez a gondolatmenet a virág azonosításához egy lépéssel sem vitt közelebb, inkább ’jó barátunk, a Gugli’ segítségét kértem és egy pillanat alatt megkaptam a választ: a georgina nem más, mint a dália. Egyúttal az is kiderült számomra, milyen keveset tudok erről a változatos és népszerű évelőről így elhatároztam, hogy ebbéli hiányosságaimat pótolom és az összegyűjtött ismereteket megosztom a blog olvasóival is.

Hogyan lett a georginából dália? Hosszú évek során több nevet is viselt e növény, dáliából georgina lett majd györgyike, végül visszanyerte eredeti elnevezését és ma ismét dáliaként ismerjük. A dália mexikói származású évelő, először a XVIII. század végén jelent meg Európában, gumóit a mexikói botanikus kert igazgatója küldte el madridi kollégájának, Josef Antonio Cavallines abbénak, aki Andreas Dahl svéd botanikus (Linné tanítványa) tiszteletére Dahlia pinnata névre keresztelte az újvilági különlegességet. 1803-ban Humboldt német geográfus és Bonpland francia botanikus Mexikóban, eredeti élőhelyén újra ’felfedezték’ a dáliát, gumóit pedig elküldték a Berlinben élő Wildenownak, aki minthogy nem tudott arról, hogy ezt a növényt már leírták, szintén elnevezte, mégpedig Johann Gottlieb Georgi akadémikus emlékére Georgina variabilisnak. Német nyelvterületen ez georgine névre módosult, hazánkban pedig már a név eredetétől elszakadva a Georgine – mint keresztnév – magyar változata, a györgyike elnevezés terjedt el. A tudományos világban ugyanakkor megőrződött az első, Dahlia név és ez végül teret nyert a civil növénykedvelők körében is.

A nagyközönség számára 1808-ban kezdték el termeszteni a dáliát Karlsruhe városában, majd Köstritzben létrehozták az első nagy dáliakertészetet. A XIX. század elején húsz, a század harmincas éveiben nagyjából kétszáz, a XX. század közepén pedig már mintegy kétezer változatot termesztettek Európa dísznövénykertészeteiben. Az 1970-es években a Royal Hortycultural Society körülbelül harmincezerféle dáliát tartott nyilván.

Rendszertani szempontból a dália a fészkes virágzatúak családjába (Asteraceae - Tubuliflorae) tartozik. A növény 30-150 cm magas bokrosodó tövű, üreges szárú, gyökérzete módosult, gumós, a gumókon rügyek nem találhatók. Levele szárnyasan osztott, a levélkék tojásdadok, kihegyezett végűek, fűrészes szélűek. A dália virágzata fészkes, a virágzat közepén – kög – csöves virágok, szélén nyelves virágok találhatók. Az ősi dálianövények virágzata még egyszerű fészkes virágzat volt, mérete 5 cm körüli, a nyelves virágok egy sorban helyezkedtek el a virágzat szélén. A csöves virágok hímnősek, a nyelves virágok viszont gyakran meddők, ez a dálianemesítés során a túlnyomórészt nyelves virágból álló virágzatú dáliáknál – amikor is a cél a magtermés elérése – problémákat szokott okozni. A mai nemes dáliák virágzatának átmérője 1-35 cm közötti, fajtától, típustól függően.

A virágzat típusa szerint egyszerű, anemone (szellőrózsa), galléros, tavirózsa, dekoratív, labda, pompon, kaktusz, félkaktusz és vegyes virágzatú  dáliáról beszélhetünk. Ronald Hedge ezeket a típusokat rajzos illusztrációkkal mutatja be a Hagymás és gumós növények című könyvben. (Lásd.:Irodalomjegyzék)

A dália nem különösebben igényes növény, termesztésénél azonban néhány fontos dologra nem árt odafigyelni. Bóbiss-Selmeczy László ’szerelmes’ sorai a dáliáról: „Ez a virág általában nem bosszúálló és nem használja ki, ha valaki még nem ért hozzá. Akkor is szép, ha nem kényeztetik. Ha a legelemibb gondoskodást megkapja, már hálás érte és ezt százszorosan bizonyítja szép virágaival. Gumóiban annyi tartalékenergiát tárol, hogy ezzel ellensúlyozni képes sok olyan hibát, amit egy kezdő kertész elkövethet. Ha valaki viszonyt kezd vele, nehezen szabadul tőle, és nemcsak azért ragaszkodik hozzá, mert megszerette, hanem kíváncsiságból is, hogy vajon mit rejt még a jövő? Minden különösebb költség nélkül, egy kis gondossággal az első év anyaga a következő évre még a kezdő kertész kezében is könnyen háromszorosára növekedhet, és ha első növényeihez még egy pár újdonságot is vásárol, rövidesen mint „híres” dáliakertészt fogják számon tartani. Végül kérdezhetem, van-e még olyan virág, melytől minden évben olyan szívfájdítóan kell búcsút venni az első fagyok után, mint a dáliától? Ezzel is tanulságot nyerünk az elmúlásra.”

Mit is értünk kis gondosság alatt? Lássuk, milyen élőhelyet kell biztosítanunk virágainknak, hogy teljes szépségükben pompázhassanak! A dália gumói tápanyagot és nedvességet raktároznak a száraz évszak átvészelésére, amelyben eredeti élőhelyükön részük volt. Európában ezek a tartalékok abban segítik a növényt, hogy a téli időszakot – melyet a földből kiemelve, kvázi szárazon töltenek – túléljék. A raktározó gumók miatt nem kedvező a dáliának a túlságosan nedves termőtalaj és az sem előnyös, ha az ültető gödörben közvetlenül trágyával érintkezhet, jó vízelvezetésű talajt, napos termőhelyet igényel. A dália bőséges virágzással hálálja meg a rendszeres öntözést valamint homokos, laza talajon a tövének takarását, mulcsozását, pld. fűkaszálékkal, legalább 10 cm vastagon, időnként a réteget fellazítva. Nehéz, agyagos talajon a talaj átlevegőzöttségét, vízbefogadó képességét a gyakori kapálással biztosíthatjuk. Tápanyag-utánpótlásra szerves trágyát, komposztot és műtrágyát is használhatunk, a szerves trágyák közül a tyúktrágya nem előnyös a dáliák számára.

Növényeinket többféle kórokozó és kártevő veszélyezteti, például a gyökératka, a cserebogár pajor, a bagolylepke hernyók, a levélfonálféreg, levéltetvek, takácsatkák, mezei poloskák stb. Kórokozó gombák és vírusok is károsíthatják a dáliát, a vírusbetegségek esetén a vírusvektorok (levéltetvek, poloskák) ellen kell védekezni, valamint a fertőzött töveket kell eltávolítani és megsemmisíteni. Az alkalmas növényvédő szereket megtaláljuk az évente megjelenő Növényvédő szerek, termésnövelő anyagok című kiadványban, mely sok könyvesboltban, könyvtárban elérhető.

Ha szaporítani akarjuk növényeinket, több módszer között is választhatunk. Az egyszerű és anemone típusú dáliákat magvetéssel szaporíthatjuk, a növényeket ebben az esetben egynyáriként kezeljük. Magvetés szükséges új fajták előállításához is, ekkor a virágzóképes, továbbszaporításra érdemes töveket nevelik tovább, a nem megfelelőeket pedig kiszelektálják az állományból. Szaporíthatjuk hajtatott tövek szétosztásával is. A hajtatás során a szárrészen a rügyekből új hajtások fejlődnek, ekkor úgy vágjuk szét a töveket, hogy minden szárrészhez tartozzon egy gumó is. A szétválasztott töveket a lehető legrövidebb időn belül el kell ültetni. Szétoszthatjuk a tövet hajtatás nélkül is, azonban ilyenkor előfordulhat, hogy rossz helyen vágjuk el a szárat, hiszen nem láthatjuk, hol helyezkednek el az alvó rügyek. Bóbiss-Selmeczy szerint ez az oka annak, hogy a kereskedelemben kapható dáliagumók kihajtása nem száz százalékos. (Így már értem, miért vallottam magam is sokszor kudarcot a dáliával…) A hajtásdugványozást a nagyüzemi szaporítás során alkalmazzák, ekkor is hajtatott töveket használnak. A 6-8 cm-es hajtásokat a tőről leválasztják és dugványládába, speciális közegbe dugványozzák, majd megfelelő fejlettségi állapotban cserepezik a kis növényeket. Régi, ritkán alkalmazott módszer az oltás, amikor egy lemetszett, meggyökereztetett gumóba ék alakú nyílást vágnak majd a szintén ék alakúra vágott végű hajtást ebbe a résbe helyezik és körülkötözik. Az oltás összeforradása után teljes értékű növényként lehet tovább nevelni az így kapott dáliatövet. A kertünkbe ültetett dáliákat – főként a nagytermetűeket – érdemes karózni, mert a súlyos virágfejeket hordozó szárak törékenyek. A szép, nagy virágzatok érdekében ritkíthatjuk a bimbókat úgy, hogy azokat az őket hordozó, rövid szárrésszel együtt távolítjuk el. Ha a tövén hagyjuk virágozni a dáliát, az elhervadt virágzatokat mindig vágjuk le, így serkentjük a zárt bimbók nyílását. Ha vágott virágot szeretnénk, a lemetszéshez éles kést használjunk, ne ollót, hogy az üreges szárat ne roncsoljuk. A szárat a legalsó levélpár felett vágjuk le, az összegyűjtött virágok pedig mielőbb kerüljenek vízbe, hűvös helyre. Nagyon fontos, hogy a vágás időpontját jól válasszuk meg, kerüljük a napos órákat, lehetőleg délután, vagy kora hajnalban szedjük meg a csokrot. Ha a virágokat éjszakára hűvös helyre tesszük, vizüket naponta cseréljük, a szárakat minden vízcserénél késsel ferdén visszavágjuk és nem kerül levél a váza vizébe, napokkal hosszabbíthatjuk meg a vágott dáliák életét. A vízhez adhatunk a vázatartósságot növelő, tápanyagokat és baktericid szert is tartalmazó készítményeket (Chrysal), vagy cukrot tápanyagként, aszpirint, faszenet, bóraxot, borecetet a rothadást előidéző baktériumok ellen. A dáliát – például a kis, kompakt virágzatú pompondáliákat - a szárazvirág-kötészetben is hasznosíthatjuk. A kinyílt virágzatokat hosszú szárral együtt szedjük le és felfüggesztve, levegőn szárítsuk.

Természetesen a témát még korántsem merítettem ki, ha több információra vágysz a dáliáról, ajánlom figyelmedbe az Irodalomjegyzéket!

Irodalomjegyzék

Bóbiss-Selmeczy László: Dáliáskönyv. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1971.

Hawthorne, Linden: Hagymás és gumós növények. Panemex Kft. 1998.

Hillier, Malcolm (szerk.): Virágkötészet. Park Könyvkiadó, Budapest, 1997.

Rapaics Raymund: A magyarság virágai. Reprint. Állami Könyvterjesztő vállalat, Budapest, 1986.

daliak.jpg

Forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Dahlia_at_lalbagh_flower_show_2011_7329.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldeketbeszelek.blog.hu/api/trackback/id/tr594727793

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
komment
Ugrás fel
süti beállítások módosítása