Bemutatkozás

Üdvözöllek a zöldeketbeszélek blogon! A nevem Ferschl Barbara, okleveles kertészmérnök vagyok. Jelenleg egyetlen csemetéért felelek, pici lánykámért. 2006-ban a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karán védtem meg diplomamunkámat, melyet egy kevéssé ismert területről, az ártéri gazdálkodásról írtam. Szakirányom az ökológiai gazdálkodás volt, és sok vargabetű után három éven keresztül egy kicsi, de nagyon változatos biokertészet szakmai irányításával foglalkoztam.

Meggyőződésem, hogy az egészséges, növényekkel gazdagított lakóhely, valamint a biogazdálkodás alapelvei szerint termelt élelem mindenkit megilletne. Magyarországot nevezték már Európa éléskamrájának, én azt szeretném, ha a mi dúsan termő, virágzó, életteli kertünk lenne.

Zöldeketbeszélek

Promote Your Page Too

Címkefelhő

agrár (1) alma (2) aranyranét (2) arborétum (13) Babits Mihály (2) Bárdosi Németh János (1) Bede Anna (1) Berda József (1) bio (5) bionap (5) boróka (1) boroszlán (1) Budai Arborétum (12) Budai Campus (2) Budapesti Corvinus Egyetem (2) büdöske (1) cikk (3) ciprus (1) cornus mas (1) Crocus (1) dahlia (1) dália (2) Derzsi Sándor (2) díszcserje (21) díszfa (14) dísznövény (2) doktori védés (1) Dorothée Waechter (1) Dsida Jenő (1) egynyári (5) előadás (1) erdészet (1) Erica (1) évelő (14) Fascination of Plants Day (1) fényszennyezés (1) fesztivál (4) fotózás (1) fűzfa (1) gabona (2) Galanthus (1) gasztro (1) génbank (5) georgina (1) gépbemutató (1) gomba (1) gondolatok (5) gyógynövény (2) gyümölcsfa (5) gyümölcstermő cserje (4) havasszépe (1) hibiszkusz (1) hortus hungaricus (3) Ingrid Sjöstrand (1) jegenye (1) Jeli Arborétum (1) Kányádi Sándor (1) Kapicz Margit (1) károsítók (2) kert (14) kertépítés (11) kiállítás (10) kikerics (1) kökörcsin (2) könyv (6) kutya (1) lakótelep (8) liliom (1) lóhere (1) Magnolia (1) málna (1) mályva (2) mályvacserje (1) Márk Gergely (6) mediterrán (1) Mezőgazdasági Múzeum (1) Moldoványi Ákos (1) Muscari (1) NAIK (1) nárcisz (1) Növények Napja (1) növényismertető (4) Növényi Diverzitás Központ (3) növényvédelem (5) omék (1) összefogás (1) pályázat (1) paradicsom (3) park (14) Patricia Beucher (1) petíció (1) Plantago lanceolata (1) programajánló (5) Publius Naso Ovidius (1) Pulsatilla (1) Rábcakapi (1) Radnóti Miklós (4) rendezvény (1) Resinfru (1) rhododendron (1) Richard Gianfrancesco (1) rózsa (8) Scilla (2) Sellei Anna Erzsébet (1) Simon István (1) Skanzen (1) som (2) Soroksár (2) Soroksári Botanikus Kert (1) szegfű (2) Szemlér Ferenc (1) sziklakert (2) Szőreg (1) tagetes (1) tájfajta (4) Takáts Gyula (1) tangazdaság (2) Tomiczek (1) tulipán (2) útifű (1) Vácrátóti Botanikus Kert (4) Városliget (1) vegyeskultúra (1) vers (18) vérteserdő (1) vetésforgó (2) vetési idő (1) vetőmag (5) Viburnum (1) virágkötészet (1) Vladimir Holan (1) Weöres Sándor (1) Zirci Arborétum (1) zöldség (9)
Érdekességek, hírek, elmélkedések a kertészetről, természetről, biogazdálkodásról.
A
A
A

31júl

pinus_nigra_subsp_salzmannii1.JPGJúlius közepén ismét ellátogattam a Budai Arborétumba, melynek sajnos csak a Felső Kertjét tekinthettem meg az Alsó Kertben folyó felújítási munkálatok miatt. Zöld, zöld, zöld mindenütt, a főszerepet ezúttal a hatalmas tölgyek, diófák, juharok és egyéb lomhullatók, na meg a tűlevelűek játsszák. A sziklakert tavaszi, nyár eleji díszei már magot érlelnek, a cserjék terméseiket nevelgetik.

Induljunk tehát sétára a Szüret utca felől, járjuk végig a kanyargó, árnyas ösvényeket, telepedjünk le egy padra és élvezzük a madarak hangját, a zöld megnyugtató árnyalatait. Merítsünk ihletet a növényegyüttesekből, figyeljük meg, mely fajok mutatnak jól egymás mellett, melyek emelik ki egymás szépségét. Vegyük észre, mi érzi magát jól a hatalmas fák árnyai, vagy éppen a tűző Nap sugarai alatt. Ahogy elmélyedünk az Arborétum kincseinek szemlélésében, észre sem fogjuk venni, hogy a nyüzsgő, zajos fővárosban vagyunk, rövid sétára a forgalmas körtértől...

A felső kapun belépve, a gömbkoronájú csepleszmeggyek sorfala mellett elhaladva a már ismerős illatos gólyaorr sűrű szőnyegével találjuk magunkat szemközt. Balra fordulva tekintélyes méretű mezei juhar (Acer campestre) vet árnyékot az ösvényre, melynek túloldalán terebélyes húsos som (Cornus mas) cserje látható. A húsos som nem ritka erdeinkben, főként a szegélyekben, tisztások szélén tenyészik. Itt az Arborétumban azt is láthatjuk, hogy szabad állásban milyen szép a növény formája, amikor nem korlátozza növekedését az erdőszegély árnyéka. Közelről szemügyre véve már most feltűnnek jellegzetes, gömbölyű virágrügyei is. Éppen színeződni kezdő termése augusztus-szeptemberben már fogyasztható.

A húsos somtól nem messze szép, cserszömörce (Cotinus coggygria 'Purpureus') díszlik, göcsörtös ágaival a bonsai fácskákra emlékeztet. Érdemes körbejárni, mert bizarr formája miatt minden oldalról más látványt nyújt. Ez a könnyen nevelhető, a városi körülményekhez is alkalmazkodó cserjénk, híven népi nevéhez - parókafa - bolyhos kocsányú, meddő virágaival alkot feltűnő díszt kertünkben.

 A cserszömörcét elhagyva megpihenhetünk egy idős pireneusi feketefenyő mellett, majd utunkat folytatva egy terebélyes tölgyfa védelmében szép tatár juharra (Acer tataricum) leszünk figyelmesek. Ez a jó alkalmazkodóképességű, árnyéktűrő faj gyakran inkább nagyobb cserjeként látható, nem nő olyan magasra, mint a parkokban gyakran ültetett rokonai, a korai, az ezüst és a hegyi juhar. Levelei azoktól eltérően nem karéjos, csupán a levélszél fűrészes, az ikerlependék termések hegyesszöget zárnak be egymással. 

Követve a kanyarodó ösvény vonalát elérkezünk a tiszafák és borókák csoportjához. A sötétzöld tiszafák között egy sárgán csíkozott levelű Taxus baccata 'Aurea' is látható, mely világos színeivel kissé élénkíti a komor együttest. A tiszafák sokoldalúan hasznosított növények, gyakran ültetik kertekbe, parkokba, de vigyázzunk, a növény minden része, kivéve a piros magköpenyt, mérgező.

 A tiszafák csoportján áthaladva termő páfrányfenyők alatt haladunk el. Szerencsére a húsos termések még éretlenek, különben kellemetlen meglepetésben lehetne részünk...

Az ösvény most elért arra a pontra, ahol ismét az illatos gólyaorr puha levélszőnyege fogad, csak a könyvtár felé vezető út alsó végén. Itt tavasszal a Rosa pimpinellifolia (jajrózsa) egyszerű, fehér virágai nyíltak a tüskés hajtásokon, most a fényes, fekete csipkebogyók díszítik az alacsony cserjéket.

Ha felfelé sétálunk a jajrózsák és gólyaorr kísérte ösvényen majd balra fordulunk, az előző részben már bemutatott szomorú bükk (Fagus sylvatica 'Pendula') leomló lombfüggönyében gyönyörködhetünk. Az idős fa szépsége magával ragadó, de nézzük meg közelebbről, hogy lássuk az apró részleteket is: a levelek pillás élét, a jellegzetes, orsó formájú, hegyes rügyeket, a sima, szürke kéreg rajzolatát. 

A bükkfa félárnyékában szerényen megbújik egy szeldelt levelű mogyoró (Corylus avellana 'Heterophylla'). Szerencsés, hogy az ösvény mellett helyezkedik el közvetlenül, mert így nem kerüli el figyelmünket a cserje lombjának finom szépsége.

Lassan elsétálunk a nyíló virágokat éppen nélkülöző sziklakert mellett és megpillantunk egy rejtőzködő szépséget, a zöldesfehér, meddő virágokból álló virágzatával díszítő cserjés hortenziát (Hydrangea arborescens 'Grandiflora'). A cserjés hortenzia a többi fajtól eltérően nem igényel savanyú talajt, így egy átlagos kertbe, humuszos, középkötött, meszes talajba is nyugodtan ültethetjük.

A Felső Kert alsó harmada is tartogat meglepetéseket. A madárbirs,főként a szőnyeg-és a kerti madárbirs sokak számára ismerős cserje, hiszen kőedényekbe kiültetve és kertekben, parkokban is gyakran láthatjuk elterülő hajtásait, melyeket tavasszal a kis, fehér virágok, ősszel pedig az apró, piros termések borítanak gazdagon. Az Arborétumban megismerhetjük a ritkábban ültetett, terebélyes, lehajló ágú bokrot nevelő dúsvirágú madárbirset (Cotoneaster multiflorus). A szakirodalom szerint gyönyörű virágdísze kissé kellemetlen illatú, de ezért kárpótol a virágzó cserje látványa és termésdísze is. 

 Az európai (hibrid) platán lemezesen leváló kérge, szőrös labdácskákra emlékeztető termései mindenki számára ismerősek. Itt egy kissé érzékenyebb, ezért ritkábban is ültetett, de nagyon szép lombú rokonát, a keleti platánt (Platanus orientalis) láthatjuk. Az idős fa ágai az ösvény fölé nyúlnak, így közelről szemlélhetjük meg mélyen szeldelt, durván fogazott világoszöld leveleit, hosszú kocsányon lógó, aszmagcsoportok alkotta terméságazatait.

A Felső Kerttől egy igazi élő kövülettel, a szecsuáni mammutfenyővel (Metasequoia glyptostroboides) búcsúzom. A laza ágrendszerű, világosszöld, puha tűleveleit ősszel lehullató fa az ösvény mellett, de szoliterként, magányosan ültetve helyezkedik el, így finom lombját és sudár termetét egyaránt megcsodálhatjuk.

Felhasznált irodalom

Bruno P. Kremer (1995): Fák. Őshonos és betelepített fafajok Európában. Magyar Könyvklub, Budapest

Tóth Imre (2012): Lomblevelű díszfák, díszcserjék kézikönyve. Tarkavirág Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Dunaharaszti

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldeketbeszelek.blog.hu/api/trackback/id/tr346561759

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rezsöatya 2014.08.02. 23:22:56

Som. Szeretem. A som lekvart kulonosen. A Pilisben szedtem sokat.

zöldeketbeszélek · http://zoldeketbeszelek.blog.hu 2014.08.03. 13:43:32

@rezsöatya: Én meg a Börzsönyben :). Nem is annyira az íze miatt szeretem, inkább a gyerekkori emlékek miatt.
komment
Ugrás fel
süti beállítások módosítása