zöldeketbeszélek

Május 9-én egy hirtelen ötlettől vezérelve elindultunk a Jeli Arborétumba, hogy megcsodáljuk a havasszépék, azaz rododendronok virágzását. Két és fél óra lenyűgöző séta a Jeli Arborétum széles, nagy távlatokat mutató ösvényein az illatáradatban, elképesztő színek között, minden percét megérte az öt órás útnak. 

Eddig nem gondoltam különösebb lelkesedéssel erre a sokak által kedvelt fajra, de ez a bizonyos esős, hideg nap alapjában változtatta meg a véleményemet róla. Ez nem véletlen, hiszen csak mint cserepes, jó esetben dézsás növényként találkoztam a rododendronokkal, ami lássuk be, nem egyenértékű az erdei, eredeti élőhelyéhez igen hasonló körülmények között élő kifejlett, terjedelmes, virágzó cserjék látványával...

A fotók ha vissza nem is adják, de talán sejtetik az arborétum varázslatos hangulatát, melyet a hatalmas fenyők, széles sétautak, a minden fordulónál előbukkanó, megunhatatlan havasszépe bokrok, a nyírfák fehér törzse, a terülő örökzöldek szőnyege nyújt. Amit viszont sajnos a legnagyszerűbb kamera sem érzékeltethet, az a fantasztikus, tiszta, illatos levegő, amit túlzás nélkül, teli tüdővel szívtunk magunkba, és az ezernyi madár dala, csettegése mely végigkísérte a Jeli Arborétumban tett látogatásunkat.

Egy biztos jövőre, Jeli, ismét találkozunk!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szólj hozzá!