zöldeketbeszélek

Most nagyzolok, a társasház előtti majd' 100 négyzetméter területet becézgetem paneldzsungelnek, mintegy előre vetítve a kicsiny földdarab jövőjét.

A történet egy szép tavaszi reggelen kezdődött, amikor is megunva a kopár, szemetes, közlekedőnek használt de szebb sorsot érdemlő földdarab látványát, beültettem pici lánykámat a babakocsiba és halált megvető bátorsággal bevonultunk a Polgármesteri Hivatalba, ahol – bár hétfejű sárkányokra és mogorva portásokra sőt rém elfoglalt bürokratákra is fel voltunk készülve – egy kedves és ráadásul kompetens úr felvilágosított, mit kell tennem azért, hogy eme, önkormányzati tulajdonú sávot mi magunk zöld édenkertté varázsolhassuk.

A kerületi Szabó Ervin könyvtár polcain böngészve találtam rá erre az 1987-ben kiadott könyvre, Moldoványi Ákos Kertész legyen, ki boldogságra vágyik című művére. (Folytatása a Boldog lett-e, ki kertre vágyott? címet viseli.) Miért választom ezt a szocializmus utolsó éveiben megjelent könyvet sokáig hanyagolt blogom egyik első idei bejegyzésének? Talán mert a riportalanyok – akik között ott találjuk Agárdy Gábort, Antal Imrét, Gobbi Hildát, Karinthy Ferencet, Páger Antalt is – úgy fogalmazták meg a kerthez, kertészkedéshez, növényekhez való viszonyukat, hogy mindenki találhat soraik között olyan gondolatot, mely külön az ő szívéhez szól, az ő érzéseit tükrözi. A megszólaltatott művészek, tudósok nem mindegyike lett első pillantásra szerelmes kertjébe, nem mindenki fogta kezébe első ízben örömmel a kapát, kaszát, gereblyét, de idő múltával a kert és annak élő és élettelen alkotói mindegyikük életének fontos részei lettek, tanúik műveik születésének, a pihenés, feltöltődés pillanatainak, a természettel való kapcsolatuk egyre szorosabbá, meghittebbé válásának.

Egy kertépítészeti szakkönyvben olvastam a hulladék terület kifejezésről, melyet a lakótelepek kialakításánál megmaradt, jelentéktelen, kis méretű földdarabkák esetében használtak. Ilyenek általában a járdák, parkolók mellett fekszenek, legtöbb esetben gondozatlanok, gyomosak, szél-és madár-hordta magokkal betelepült cserjék, kisebb fák találhatók rajtuk. Magam részéről ezeket a földdarabokat inkább maradék területeknek nevezném és sokkal nagyobb gondot fordítanék rájuk az önkormányzatok helyében, mégpedig azért, mert egy panelházakkal, nagy, lebetonozott parkolókkal, forgalmas utakkal kialakított lakóterületen minden zöld négyzetméter kincset ér.