zöldeketbeszélek

Mint már írtam egy előző posztban, tavasszal egy kerttervet nyújtottunk be az önkormányzathoz remélve, hogy elfogadják és megvalósíthatjuk a mi kis zöld oázisunkat a ház előtt húzódó 100 négyzetméteres sávon.

Július közepén láttam meg először a helyi szupermarketben, hogy a polcokon megjelentek már az iskolatáskák, iskolai felszerelések, a nyári kiárusítások is mindennaposak akár ruháról, akár cipőről legyen is szó. Előrerohanunk az időben, télen a tavaszt sürgetjük, tavasszal már a nyárban élünk, az ősz közepén pedig a Karácsonyra feldíszített kirakatokat nézegetjük, a szilveszteri pezsgő íze még a szánkban, de már az új fürdőruha kollekciót szemlézzük a katalógusokban...

Egy pohár jól behűtött sörrel a kézben, egy kis nassolni valóval a kezünk ügyében, a futballközvetítést nézve ki ne érezné úgy időnként, hogy ő bizony még az edzőnél is jobban tudná, hogyan kell a magyar válogatottból rettegett világklasszis csapatot faragni...Nincs is ezzel addig semmi baj, míg nem mi akarjuk helyettük a bőrt is rúgni.

A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.

1940. július 21.

A Biocont Laboratory Kft. kiadásában jelent meg 2005-ben ez a jól használható, gyakorlati szakemberek érdeklődésére is számot tartó könyv. Szerzői évek-évtizedek óta foglalkoznak a fásszárú növények betegségeivel, károsítóival, növényvédelmével. A könyvet megjelentető cég neve a biokertészek és az egészséges életmód követői számára bizonyára nem cseng ismeretlenül, de nagy erénye a kiadványnak, hogy az egyes növényeknél, a védekezési javaslatoknál nem sulykolja az olvasónak saját készítményeinek használatát.

A hét növénye a kisvirágú bársonyvirág, közismertebb nevén a büdöske. Valahol érthető, hogy szegény, jobb sorsra érdemes virág ezen a néven híresült el, de átható illata nem a legfontosabb és legérdekesebb jellemzője.

Tudom ez nem teljesen pártatlan vélemény, de számomra a büdöske az egyik legszebb virág a nyári kertben. Szirmai olyan bársonyosak, hogy az említett kelme sem versenyezhet vele, a sziromlevelek széle finoman fodrozódik, esetenként világosabb szegély emeli ki, színe pedig a vörös, narancs és barna meleg árnyalataiban pompázik. Igazi szépségét alkonyatkor vagy borult időben láthatjuk: a virágok úgy izzanak a tompa fényben, mint az eleven parázs...

Lesajnál engem a szegény is
Gőgösen borzol renyhe szél is
Lehajlok mélyen megalázva
Fejem az eget éri mégis.


Az ég vizében elsodródtam
Partra vetődtem, megfogództam
Nézem az ár hullámzó sodrát
S arcom látom a futó habokban.


Ezért, ha fűzfának neveztek
Akkor a költő fűzfa szerzet
S találnak nála könnyen sípot
Koldusai a végtelennek.

Tarvágást végeztünk a dzsungelben, de azért nem kell félni, nem fokoztuk az üvegházhatást, csupán az elburjánzott takarmányfű gyommal vegyes állományát kurtítottuk kezelhető magasságúra. Előtte még három, csapatmunkában végzett gyomláláson átesett a paneldzsungel 'hatalmas' területe, de néhány nap múlva meg sem látszott a libatopok újonnan kikelt sűrűjén a tizedelés. A fehér herékről végleg lemondtam, van persze belőlük is mutatóba, inkább igyekszem örvendezni a spontán kialakuló szukcessziónak...

Mármint nem a húsvéti piros tojásból a főtt csirke, hanem a gondosan eldolgozott trágyás földből a túlbiztosított csíraszámmal vetett fehér here (Trifolium repens L.).

Égen az újhold oly vékonyka most,
mint apró seb, melyet a fecske ejt,
villanva víz színén és utána
rögtön elfelejt.