Október közepén kíváncsian látogattam ki a Szent István parkba, vajon közel egy hónap elteltével és az őszi hideg közeledtével milyen állapotban találom a Márk-rózsákat. Ahogy telt az idő, szépen kisütött a Nap és a rózsák gyönyörű, élénk színei is felragyogtak. Természetesen már látszott, hogy a növények lassan 'elfáradnak' és a téli pihenőre készülődnek, de most is találtam jó néhány rózsafajtát, melyek szinte nyári pompájukban mutatkoztak.
A parkrózsák közül az előző részben már bemutatott Árpádházi Szent Erzsébet tearózsák klasszikus formáját idéző, rózsaszín virágai még mindig nyílnak az erőteljes cserjén. Az számomra már most biztos, hogy ha lehetőségem nyílik rá, ezt a rózsát mindenképpen telepíteni fogom.
A floribunda rózsák közül dús virágzásával és lombjával tűnt ki az Árpádházi Szent Piroska, mely 110-120 cm magas bokrán számtalan, telt, sötét rózsaszín virágot ringat. A bugákban álló virágok 7 cm átmérőjűek, illatosak. Ez a fajta lisztharmatra kissé érzékeny, de egyébként edzett, szárazságtűrő és fagyálló. Ez utóbbi két tulajdonság különben az összes Márk-rózsáról elmondható. A Bem apó emléke régi kedvencem, 50 cm magas, közepesen szétterülő bokrot nevel, melyen a féltelt, 5-6 cm átmérőjű hófehér virágok május közepétől a fagyokig díszlenek. A fajta gyenge pontja, hogy feketefoltosságra kissé érzékeny. Számomra ezt a hátrányt bőven ellensúlyozza virágainak tiszta, vadrózsákat idéző szépsége. A Bethlen Gábor emléke floribunda rózsa 80 cm magas bokrán október közepén még nyíltak 7-8 cm átmérőjű, telt, élénk rózsaszínű virágai, de már formás csipkebogyói is díszítették vesszőit. Ez a fajta virágzó sövény kialakítására is alkalmas. A Hajdú szétterülő habitusú, 50-60 cm magas hajtásain világos rózsaszín, telt, 5-6 centiméteres virágok díszlenek. A Léda emléke meggypiros, enyhén illatos virágait május közepétől a fagyokig hozza 60 cm magas, szétterülő bokrán. A Trianon már nem a legszebb formáját mutatja, de még mindig látható rajta néhány szép virág. Az alacsony floribunda rózsák általában ágyrózsaként találják meg helyüket a kertünkben, de a magasabb, erőteljesebb fajtákat sövénynek vagy szoliternek is felhasználhatjuk.
A polyantha rózsák közül ismét kitűnt szépségével az előző részben már megismert Dayka Margit emléke vékony vesszőin ringó lilásrózsaszín virágaival, a Hadikfalva rózsaszín virágszirmaival övezett élénk narancssárga porzóival, a Szász Kálmán emléke dús csokorban álló feltűnő csipkebogyóival és a Gyöngyvér őszi időjárással dacoló, gazdagon virágzó, sűrű hajtásaival. A Domonkos Pál Péter emléke érdekes, narancsos lazacpiros árnyalatú féltelt, gyengén illatos virágai június első felétől az őszi fagyokig díszlenek a 60-70 cm magas cserjén. Az Ernye bokrán még látható néhány egyszerű, élénk rózsaszín virág, de a szirmoknál feltűnőbbek az élénkvörös, fényes, csokrosan álló csipkebogyók, melyek gyönyörűen díszítik ezt az alacsony cserjét.
Végezetül két törperózsa fotói következnek, az előző részben már bemutatott Szende és Bűbáj zavartalanul virágoznak az októberi parkban...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.